Időutazás a JATE Klubbal

Volt egyszer egy JATE Klub címmel beszélgetett a múlt héten a szegedi Jósika Pincében Kormos Tiborral és Jóni Gáborral lapunk egykori főszerkesztője, [namelink name="Dlusztus Imre"]. A közel kétórás időutazáson sokat megtudtunk az 1973-ban KISZ-klubként indult hely életéről. Egyebek között azt, hogy egy időben az ország két legjobb klubja között emlegették, a másik a Kertészeti Egyetemé volt. Harmadikként ott volt a Műegyetem, e három klub kölcsönösen elfogadta egymás tagságiját, ami nagy szó volt akkoriban.

[namelink name="Kormos Tibor"] 1979 elején lett klubvezető, dicsérte és név szerint is felsorolta elődeit, akik azért meglehetősen sűrűn váltották egymást. A Kormos–Jóni kapcsolat egyébként 1984-ben indult, és 1991-ig tartott.

Szóba került az emlékezetes fellépők között a Bizottság együttes, ami eredetileg Központi Bizottság névre hallgatott. Színházból a Stúdió K-t emlegették, és persze a Kormos nevéhez köthető Jágó- és Macbeth-előadásokat. Azt nagyon kevesen tudják, hogy a JATE Klubban mutatkozott be először [namelink name="Alföldi Róbert"], 16 éves szentesi diákként. A Nárcisz egy letakart biliárdasztalon játszódott, egyetlen szereplővel, aki másfél óráig le sem lépett róla.

A Botrányklubról Dlusztus Imre beszélt. Ő hívta meg Szegedre a börtönből akkoriban szabadult totókirályt. Úgy gondolták, 600-ról 800 forintra emelik a honoráriumot, de nem volt jó a telefonvonal, és a vendég visszakérdezett: ne hülyéskedj, nyolcezret? [namelink name="Molnár Tibor"] telt házat vonzott, taxival érkezett, és fellépése alatt végig ment az óra. Siker volt, hosszan sorolta a neveket, több botránykönyvet is megalapozva. A hallgatóság megtudta tőle, hogy a börtönparancsnoknak is adott tippeket, amik rendre bejöttek.

És persze az irodalom: [namelink name="Baka István"] Zalán Tiborral közös költői estjére 300-an voltak kíváncsiak, ezt ma már nehéz lenne összehozni. A klubban voltak sajtóvetítés előtti filmpremierek is, talán A tanú is itt forgott először Szegeden, de ebben nem voltak biztosak a beszélgetők.

Kormos Tibor dicsérte az egyetem akkori vezetését. Kiálltak a klub mellett. Csak egyszer kellett a szőnyeg szélén állnia. Az sem rajta múlt: valaki nem hagyta szó nélkül, hogy a nagy hatalmú Buda államtitkár azzal magyarázta a Los Angeles-i olimpia bojkottját, hogy a szmog miatt nem mentek sportolóink. – Szokott maga újságot olvasni? – kérdezte az államtitkártól az illető, és úgy lecsapta az asztalra a lapot, hogy abból botrány lett.

Volt Mester és Margarita is: a magyar diákok mesélték el a darab történetét a szovjet testvérdiákoknak, amikor kint jártak, mert nekik akkor esélyük sem volt megismerni. Ezzel együtt azért lehallgatták a klub egyetlen telefonvonalát, de nemcsak azt. Jóval a rendszerváltás után derült ki, hogy poloska volt a klubvezetői iroda álmennyezetében is.

Pénteken és szombaton diszkó volt a klubban, olyan bevétellel, hogy abból a hét másik négy napján ugyancsak színvonalas programokat tudtak kínálni a diákoknak. – Közhasznú társaságként működtünk, csak akkor ezt még nem így hívták – jegyezte meg Kormos Tibor. Azt meg a szerző jegyzi meg, hogy innen indult bele az éjszakába a szegedi ifjúság, hogy a Hajón vagy a Gyöngyében zárjon.