Az is titok, hány ügyben végeztek lehallgatást

„Mondanék egy témát, de csak személyesen, mert a telefont lehallgatják": a minap egy vállalkozó és egy nyugdíjas erdésztechnikus is így hívott minket. Mindkettővel találkoztunk. Ajánlott témáik hétköznapiak voltak. Titkolózásuk a pártállami időket idéző reflexnek látszott.

Ez nem csak idősekre jellemző. Más forrásunk szívesen beszél telefonon, de időnként közbeszúrja: „Ugye, alezredes úr!?" Így utal arra viccesen, hogy a társalgást szerinte más is hallgatja. Meggyőződése, hogy a titkosszolgálat keresőprogramja egyes szavakra rögtön fölfigyel. Ezért beszélgetés közben politikusok neveit szövi bele a mondataiba, hogy „dolgozzanak csak meg a pénzükért a fiúk".

Üldözési mánia?

Vajon ez alapos feltételezés, vagy üldözési mánia? Bár az állami szolgálatban állók meghatározott körét akármikor ellenőrizhetik, Magyarországon civil embert törvényesen csak akkor lehet megfigyelni, a telefonját lehallgatni, ha bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható, és a lehallgatásra a bíróság engedélyt ad. A munkát a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végzi el, hatósági megrendelésre. Az engedély csak a büntetőeljárás által érintett témára vonatkozik. Például a házasságtörést, ha kiderül, el kell titkolni.

Hidd el, ez így jó

A hatóság azonban mást is titokban tart. Szerettük volna megtudni például, hogy Csongrád megyében tavaly hány ügyben engedélyezett lehallgatást a bíróság. A Szegedi Törvényszék azonban azt válaszolta, már a szám is minősített adatnak minősül, ezért kiadni csak „a törvényben megjelölt személyeknek" lehet.

Tehát ha bízom az államban, nem érdekel, mennyi ilyen eset volt. Elhiszem, hogy az elrendelt lehallgatás mindig indokolt, és nem fordul elő, hogy valakit törvénysértően figyelnének meg. Ez azért bizalmi kérdés, mert a titkosszolgálatok tevékenysége tényleg nehezen ellenőrizhető. A szkeptikusok például a Blikk újságírójára hivatkoznak, akiről idén nyáron kiderült, hogy hónapokig lehallgatták a telefonját. A rendőrség azt szerette volna kideríteni, ki informálja a kapitányságról a szerkesztőséget. Meg is gyanúsítottak egy rendőrt, aki állítólag információkat adott át a lapnak. A jogvédők szerint az újságíró célzott lehallgatása törvénytelen lehetett, ha ellene nem folyt büntetőeljárás.

Irgum-burgum

Vajon joggal tart-e attól bárki, hogy ha felhív egy újságírót, a beszélgetést más is hallja? – kérdeztük a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezetet. – Magyarországon bárki alappal tarthat attól, hogy lehallgatják, mivel a titkos információszerzés magyar szabályai az európai sztenderdekhez mérten kifejezetten lazán határozzák meg a tartalmi és eljárási feltételeket – válaszolt Szabó Máté szakmai igazgató.

– Idén el is marasztalta a strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság a magyar államot emiatt.

Az általa említett ítélet indoklásában többek között az áll, a bíróság szerint a nem elég pontos törvény „az állampolgárok tömeges és korlátlan megfigyeléséhez" vezető utat „kövezi ki".

A hvg.hu által megszólaltatott korábbi titkosszolgálati tiszt szerint technikai akadálya tényleg nincs annak, hogy bárkit lehallgassanak. Valóban keresőszók alapján működik a program, de a kiválasztott beszélgetésekről a rejtjeltiszt dönti el, érdekesek-e az adott eljárás szempontjából, vagy sem. Ez azonban drága munka, a költségvetés pedig véges. Ezért a gyakorlatban tényleg nyomós ok kell ahhoz, hogy valakit lehallgassanak.

– Büntetőügyekben jártas kollégáktól tudom, előfordul, hogy az ügyvéd olyan telefonbeszélgetés résztvevője, amelyet lehallgatnak – mondta kérdésünkre Kertész József, a Szegedi Ügyvédi Kamara elnöke. – Budapesten az is megtörtént, hogy ügyvédi irodában lehallgatókészüléket találtak. Az nem derült ki, hogy ezt ki helyezte el. Az ügyben még folyik az eljárás, így nincs róla több információnk.