Gyalogsági ásóval, smirglivel ment temetőt kutatni

Ábrahám Vera kutatásainak eredményeként   Szeged zsidó temetői címmel új kötet jelent meg nagyjából 14 ezer elhunyt és sírhely adatával. A legrégebbi, amit kiolvasott, 1823-ból való. Azoknak a mártíroknak az adatait is feltünteti a kötet, akiket munkaszolgálatra vagy 1944 júniusában haláltáborokba hurcoltak el.

Három temetője is volt a szegedi zsidóságnak a hitközségük 1785-ös alapítása óta. Annak ellenére, hogy a zsidó előírások szerint a föld örökre azé, aki ott pihen, vagyis sírkertet nem szüntetnek meg. Kivételt képeznek ezalól a rendkívüli esetek.

Az első temetkezési helyet a mostani Kálvária sugárút és Londoni körút sarkán városrendezés miatt számolták fel. Mégpedig úgy, hogy a földi maradványokat és síremlékeket teljes egészében átszállították a mai Fonógyári úton 1931-ben nyitott új temetőbe. Átmenetileg az 1879-es nagy árvíz idején öt hónapig az újszegedi temetőbe is hantoltak el a katasztrófában elhunytakat. Később őket is a jelenlegi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Áthatolhatatlan dzsungel

– Fischer János ismert és kedvelt sírköves vállalkozó nemcsak a megye zsidó, hanem keresztény temetőiben is dolgozott. A család síremlékén mindkét vallás jelképeiből találni – mutat érdekességeket Ábrahám Vera, a Szegedi Zsidó Hitközség könyvtárosa, aki kutatómunkájáért idén Szeged Kulturájáért díjban részesült. A sír keresztény eleme a hamvakat tartalmazó urna, hiszen a zsidók ragaszkodnak a testtemetéshez. A  kettétört oszlop viszont zsidó ábrázolás: a félbeszakadt életet jelképezi.

Fischer János sírköves családjának sírja keresztény és zsidó jelképekkel.

Az 5,6 hektáros temető szinte áthatolhatatlan dzsungelében szembetűnik két héber betű a sírkövek felső részén, ez rövidítés, jelentése: „Itt van elrejtve", alul pedig, hogy „Lelke legyen bekötve az élet csokrába". Több helyütt odaírják keresztény mintára azt is, hogy „Béke poraira" vagy „Nyugodj békében!". Az elhunytat még aznap vagy legkésőbb másnap eltemetik, és az első évben ritkán háborgatják. Halálának első évfordulóján viszont kimennek, és hajlongva imádkoznak a sírnál. Természetesen nem a halottnak hajtanak fejet, mert zsidó ember ember előtt nem hajol meg, hanem az Örökkévalót tisztelik így.

Kövek és virágok

A sírra az emlékezők visznek magukkal követ, vagy a  kapu melletti tárolóból tesznek. Minél  több követ visznek egy megboldogultra, annál élőbb az emléke. A szokás gyökere, hogy hajdan, amikor  a zsidók a sivatagban temetkeztek, a halottaikra köveket is helyeztek, hogy a vadállatok ne férjenek hozzájuk. A keresztényektől átemelt szokás szerint virágokat szintén helyeznek ki. A szegedi hitközség korábban kertészetet is tartott fenn.

A könyvtáros megemlíti, hogy élő hozzátartozó nevét nem adják az újszülöttnek, nehogy a halál angyala összekeverje őket, és a fiatalt vigye magával. Ha kimennek a temetőbe, szokás maguk mögé dobni egy marék füvet, hogy a halál angyala eltévessze az utat, és ne találjon rájuk. Távozáskor pedig a kijáratnál lévő kútnál kezet mosnak, hogy a temetőből semmit se vigyenek magukkal.

Itt vannak elrejtve

Ábrahám Vera húsz éven át kutatta a szegedi temetőt gyalogsági ásóval, kullancsriasztóval felfegyverkezve. Az alig olvasható feliratokat megfelelő smirglivel átdörzsölte, krétaporral beszórta, kifújta és megfelelő napállásnál előtűntek a lekopott betűk. A kutató tisztában volt vele, hogy Szeged első rabbiját nem itt temették el, hiszen Rabbi Jechiel 1789-től egy évet töltött a városban. A második, Bak Hirsch Cvi azonban 53 évig szolgált, mégsem került elő a sírja. Mivel a fia sírján az olvasható, hogy elment Meronba, a kutató írt Izraelbe is, de ott sem akadtak a nyomára.

Végül a régi kartotékok között rábukkant, a rabbi Szegeden nyugszik. A héber kifejezés pedig annyit jelent, hogy a lelke távozott. A legismertebb és egyik legdíszesebb Löw Lipót sírja, aki 1850-ben állt a szegedi zsidók élére, és 25 év múlva fiának, Immánuelnek adta át a posztját. Sírhelyét maga jelölte ki egy látogatásakor: közvetlenül a jegyzője, Klein Salamon mellé kérte magát, annyira becsülte. Több hónapos keresgélés árán került elő, de folyondár rejti   Schäffer Mózes Joachim sírját. A kórház igazgatója volt, az alapítványain keresztül jótékonykodott, és az ő tervei alapján alakították ki a temető parkos küllemét.