A postán is mindig a munka hajtott

A nyugdíjasokért végzett munkájáért a Szépkorúak kiválóságának járó emlékplakettel tüntette ki az idősügyi tanács Molnár Sándor Andrásné Zsuzsát, a Postások Szegedi Nyugdíjas Egyesületének vezetőjét.

Srófolja a többieket

– Engem a munka hajt, pörgős vagyok, a postán is olyan voltam, ahol negyven évig dolgoztam – árulta el magáról az örökmozgó klubvezető. Így nem csoda, ha az asszony tevékeny az idősügyi tanácsban, a Senior Centerben, a civilek és nyugdíjasok képviseletében, valamint idősebb Boros Gyulával ketten fogják össze a nyugdíjas közösségeket. Havonta tájékoztatják őket a városi történésekről. – A postán végigjártam a szamárlétrát. Az ellenőrzési osztályról kerültem vissza a nagypostára, a csomagosokat vezettem, meg minden más beosztásom volt, szóval mindig emberekkel foglalkoztam. 2006-ban jöttem el nyugdíjba, még abban az évben megalakítottam a postásegyesületet, és jöhetett betegség, bármi, én nem adom fel. 27-en kezdtük, most már több mint százan vagyunk, és vannak bizony nem postás tagjaink is! Nem idegenek, külsősök, mert nagyon örülünk nekik, össze akarunk tartozni. Srófolom a többieket, mert nagyszerű együtt lenni.

Zsuzsa (a képen áll) benne van minden programban, elmegy a városi rendezvényekre is.
Fotó: Frank Yvette
Össznépi banzáj

– Nálunk demokrácia van, mindenki elmondhatja a véleményét. Nincs olyan, hogy valamire azt mondjam, nem, és maximalista vagyok, addig hajtok, amíg nem hozom össze. Három gyerekem (köztük két postás) és öt unokám van. És addig ötöltem-hatoltam, hogy össznépi banzájokat is sikerült szervezni, vagyis a nyugdíjasokkal elhívunk kirándulni és a rendezvényeinkre aktív postásokat is a gyerekeikkel – teszi hozzá. – Az időseknek jólesik, hogy a fiatalok figyelnek rájuk. Arról nem beszélve, hogy idén mi szervezzük a négynapos Tavaszi forgatagot a Partfürdőn. Amúgy is benne vagyunk minden programban, elmegyünk a városi rendezvényekre. Azt is elvállaltuk, hogy baleset- és bűnmegelőzés témában tavasszal a rendőrökkel városi kvízjátékot bonyolítunk le a Senior Centerben. Később jönnek a katasztrófavédelmisek is. Ezekben ott nyüzsögnek a mi postásaink és tiszteletbeli postásaink.

Csodák csodája

Egyik tagjuk, Tóth László, a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány elnöke egy nyugalmazott szentesi postavezetővel együttműködve a szentesi 1-es postára invitálja a többieket az ottani állandó kiállításra. Remek a kapcsolatuk a szabadkai postásokkal, idén ők érkeznek vendégségbe Szegedre. Zsuzsa megjegyezte, jó háttér nélkül ő sem boldogulna. Öten segítenek szervezni-rendezni, ha kell, hajókirándulást előkészíteni, máskor idegenvezetésre felkészülni. Hiszen sok tagjuknak az egyesület a családja, rengeteget jelentenek még az egynapos együttlétek is. Összejárnak a rókusi nyugdíjasklubbal, megnézik a Nap-fény Fotókör kiállításait, nagy az összetartás a békéscsabai postásokkal, a karcagiakkal, a kecskemétiekkel. Kihasználnak minden pályázati lehetőséget. A pénzüket nem közös vacsorákra költik, hanem inkább sokat utaznak. Csodák csodája, a legutóbbi zentai útjukon belecsöppentek egy lakodalomba, és bár sok postásnak előtte itt fájt, ott fájt, a násznéppel ropta mindegyik.

A postások havonta egyszer gyűlnek össze, keddenként a Senior Centerben, a hónap többi részében úton vannak.