2008.07.09. 21:51
Aki képviselőként tanulta meg a méhészszakmát
Szeged - Méhkasba nyúlt - érezhette a megyei önkormányzat alelnöke, amikor neki kellett levezényelnie a szentesi igazgatóváltást. A politikus nemrég megszerezte a méhész szakképesítést, és vejével közösen 70 családot gondoz.
Miközben a kaptárak mellett a füstölő begyújtásával foglalatoskodik, Kovács Kálmánnak pittyegni kezd a mobiltelefonja. A hívó Surján László, a KDNP európai parlamenti képviselője, egy nyár végi rendezvényről beszélnek, amelyre Kovács Surjánt szeretné meghívni szónoknak. A telefon visszakerül a használaton kívüli kaptár tetejére, a füstölőben parázslani kezd a pudvás fa és a papír. Azért kell füstölni, hogy szakszerűen ki lehessen venni egy keretet az egyik kaptárból. Így a méheket is le tudja fényképezni a fotóriporter – nem csak a méhészkedő politikust, akit az újságok, rádiók, tévék mostanában nap mint nap megtalálnak, mióta új igazgatókat választott a megyei közgyűlés a szentesi középiskolák élére.
Bár a Kovács családban mindig méhészkedett valaki – édesapjának unokatestvére és öccse is –, Kálmán sokáig nem foglalkozott ezzel közelebbről. Eredeti végzettsége tanár, a testnevelési főiskola után többek között a szegedi egyetem pedagógia szakát végezte el, többek között. Dolgozott a felsőoktatásban, igazgatta a dél-magyarországi tankerületet, aztán 1994-től 1998-ig a KDNP országgyűlési képviselője volt. A megyei közgyűlésben 1998-tól a közművelődési bizottság elnöke volt, miközben tanított a szombathelyi főiskolán, majd a szarvasi főiskola pedagógia tanszékét vezette. Fizetés nélküli szabadságra jött, hogy az alelnöki feladatot elláthassa. 2000-ben – tehát már politikusként – döntött úgy nagybátyja, Kovács Jenő tanácsára, hogy termelő méhészetet alapít a vejével közösen. A szakképesítést 2003-ban szerezte meg.
– Azt szoktam mondani, hogy a doktori iskolák, egyetemi végzettségek mellett van egy tisztességes szakmám is, a méhészet. Pár éve százötven családunk is volt, most, hogy a vőm is csak hobbiból csinálja, hetvenegynéhány van, családonként most 50-60 ezer méhvel lehet számolni, ez több mint hárommillió – mutat körbe a Maros-gát és a Kamaratöltés találkozásánál lévő gyümölcsösben.
Ami a mézelő méhet illeti, nagyon sok tévképzet él róla a köztudatban. Jó tudni, hogy bár a háziállatok közé sorolják, nem szelídült hozzá az emberhez, úgy él, mint sok ezer évvel ezelőtt. A méhész csak segítheti a család munkáját, de ettől nem viszonyulnak hozzá máshogyan. A krajnai méh, amely mifelénk leginkább elterjedt, szelídebb a többieknél – bár Mexikóban az úgynevezett gyilkos méhekkel is méhészkednek. Azért a mieink is érzékenyek: a hirtelen mozdulatokra, a szagokra, arra, ha valaki elállja a kaptár bejáratát. Vihar előtt ingerültebbek, a meleget viszont önmagában jobban bírják, mint az ember. – Azt viselik rosszul, ha a nagy meleg azzal jár, hogy nem tudnak gyűjteni. A méhszúrással pedig számolnia kell annak, aki erre a szakmára adja a fejét. Ezzel együtt kiszámítható a viselkedésük. Politikusként mondhatom: inkább szívesen állok szemben több száz méhvel, mint ugyanannyi emberrel, mert a méhekről lehet tudni, mikor szúrnak, és miért. Ebből a szempontból lehet tőlük tanulni. A közgyűlésben rendszeres szurkálódást is jól viselem, de örülnék, ha több nyílt vita lenne – mondta, miközben alapos füstölés után kivette az egyik keretet a kaptárból.
Maszkban, de kesztyű nélkül dolgozott. Egyik méh se szúrta meg.
Nem ül ölbe tett kézzel
A méhészet egyrészt természet közeli elfoglaltság, tényleg kikapcsolja az embert. Sokakat az az érzés is boldogít, hogy a méhei nélkül nem teremnének a gyümölcsfák – másrészt viszont nem szabad azt képzelni, hogy a méhész csak ücsörög, elmélkedik és mosolyog bölcsen a világ alakulásán. Ez kemény munka, és mint mindenfajta termelés, nagyon sok kockázattal jár. – A méhek egészségétől kezdve az időjárásig jó néhány körülmény szól bele a sikerbe – mondja Kovács Kálmán. – Ősszel fel kell készíteni a méheket télre, de utána is gondoskodni kell róluk. Az atkairtás a legfontosabb védekező munka, az atkák ugyanis képesek rövid idő alatt teljesen tönkretenni a méhészetet. Február végén–március elején megint ott kell lenni folyamatosan, aztán a gyűjtés időszakában, és ez egészen a nyár végéig tart. Azon pedig el lehet keseredni, hogy mint a mezőgazdaságban szinte minden téren, itt is alacsonyak a felvásárlási árak. Az akácmézet kilónként 600 forintért vásárolják föl, miközben a bolti ár ennek duplája is lehet. Érdemes termelőtől vásárolni, ahol az ember meggyőződik a jó minőségről. Ma már ez a szakma is védi magát: a méhészeti egyesület speciális zárjegye garantálja, hogy az üvegben ellenőrzött, valódi, természetes méz van.
