Fő-, külön- és nívódíjat kapott a fiatal szegedi vegyész: a rákgyógyításhoz végez alapkutatásokat

– Szakács vagy régész szerettem volna lenni általános iskolás koromban, mert vonzottak a dínók. Anyukám ábrándított ki, hogy nem mindenütt találni dínócsontot – mesélte gyerekkoráról a 23 esztendős Mészáros János Péter. A fiatal vegyész doktoranduszt most is érettségizőnek nézik néha fiús külseje alapján. A kémiával a középiskolában jegyezte el magát; a Radnóti-gimnáziumban Prókai Szilveszter szerettette meg vele a tantárgyat. Magától értetődően a szegedi egyetem kémia szakán folytatta, jelenleg a kémia doktori iskola ösztöndíjasa.

Mészáros János Péter a Radnóti-gimnáziumban szerette meg a kémiát.

Fotó: Frank Yvette

– Bioszervetlen kémiával foglalkozom. Azon belül az emberi szervezetben nem található ritka platinafém-vegyületek kölcsönhatását vizsgálom a DNS-sel, aminosavakkal. Ilyen a ródium vagy ruténium – igyekezett érthetően elmagyarázni tudományterületéről a kutató.

Ezekkel rákellenes szerek alapkutatásaihoz csatlakozott egyetemistaként Dömötör Orsolya mellett, szeptember óta pedig a doktori iskolában Enyedy Éva Anna témavezetésével.

Eredményeiket hazai és nemzetközi konferenciákon, valamint egy nemzetközi tudományos folyóiratban is bemutatták.

Halmozza a díjakat a szegedi vegyész. Fotó: Frank Yvette

János tanulmányait számos díjjal ismerték már el. Első és második helyet szerzett az egyetemisták Országos Tudományos Diákköri Konferenciáján. Megkapta tavaly az SZTE Sófi-alapítvány különdíját, idén pedig elnyerte a fődíjat. Átvehette alma matere Az év tehetsége díját, valamint a nyári diplomaosztóján a természettudományi és informatikai kar kiváló hallgatója címet. Doktori ösztöndíja mellett megkapta a Nemzeti Kiválósági Program ösztöndíját is két félévre.

Legfrissebb a kitüntetései közül az a nívódíj, amit hétfőn vett át, és amelyet országosan a vegyész és vegyészmérnökök legjobb diplomamunkáiért ítéltek oda.

Bár mostanság kevés ideje marad a kutatás mellett, de a fiatal vegyész számára is van élet a laboratóriumon kívül. Naponta tíz kilométert biciklizik, komolyzenei és rockkoncertekre jár, sőt kaktuszokat is gyűjt. – Egyre fogyatkoznak a kaktuszaim, mert a szabadban tartom őket, és néha hamarabb jön a fagy, mint várom – szabadkozik. Kérdésünkre, hogy miért éppen ez a növény a kedvence, viccelődik: ehhez van tehetsége, hogy ne ölje ki. Komolyra véve megjegyzi, gyönyörűek a virágaik, és amikor nyolcéves korában az elsőt kapta egy szomszédjuktól, ez fogta meg leginkább.