Három kérdés: aki válaszol, Bruce Shapiro újságíró

- Az újságíró szeretne együttérzést ébreszteni az olvasóban egy-egy történet, emberi sors bemutatásával – van erre esélye egyre személytelenebbé, érzéketlenebbé váló világunkban?
– Az újságírás rengeteg tragédiát mutat be úgy, hogy sztereotípiákat alkalmaz. Új utakat kell találni a történetek elmeséléséhez: friss nyelvet, új nézőpontokat. Koncentrálni az egyéni sorsokra, áldozatokra, túlélőkre. Így lehet leküzdeni az emberek közönyösségét, elérni, hogy érzelmi közösséget vállaljanak velük. Borzasztó tragédia volt a januári haiti földrengés – a történetek hatására az amerikai háztartások több mint fele adakozott az áldozatok megsegítésére. Százmillió dollárokról van szó.

– Nemcsak a világ változik, az újságíró is. Melyek manapság a szakma legnagyobb kihívásai?
– Az újságírás a költészethez, zeneszerzéshez képest új szakma, néhány száz éves csupán. Állandó változási kényszerben van – az egyre modernebb nyomtatási lehetőségek, a rádió, a tévé, az internet megjelenése, az új politikai tendenciák miatt. Nagy kihívás a folyamatos technikai változás, az internet térhódítása, a tájékoztatás felgyorsulása, hogyan szerezzen hirdetőt, olvasót a nyomtatott sajtó – ezek megoldatlan problémák. Az újságírónak is multifunkcionálissá kell válnia: egyszerre kell fényképésznek, videósnak lennie. Kérdés, hogyan mutassunk be új témákat, amelyekre nincsenek tanult mintáink: például azt, milyen változásokat okoz a gazdasági válság egy kisvárosban.

– Szakterülete az oknyomozó újságírás. Milyen helyzetben van ez a műfaj?
– Rengeteg nehézséggel küzd. De hinni kell abban, hogy az olvasó megérti és elismeri az oknyomozó munkát, hinni abban, hogy az újság túléli a gazdasági válságot, felülemelkedik a problémákon. Az oknyomozás hosszú távon elismerést hoz. Lehet, hogy rövid távon a média esetleg feldühít egy-egy érintett hirdetőt, politikust – de megszerzi, maga mellé állítja az olvasót. Bizalmat ébreszt, mert az igazat írja.