Itt egy óra, ami a földben huszonöt esztendő

Fülemet mély, zúgó hang, szememet a hideg acél látványa tölti be a szegedi hamvasztóüzem kemencéi előtt. Enyhe melegséget érzek, ahogy közelebb lépek a mintegy ezer fokra felhevített berendezéshez.

Gyász, kegyelet, a haláltól való, belénk nevelt félelem – ezek a gondolatok kavarognak bennem, mikor belépek a krematóriumba. Illik-e szembesülnöm azzal, ami itt történik? Csak a teste – jut eszembe a Gárdonyi Géza sírján olvasható felirat.

– A holttest koporsóban érkezik, felöltöztetve, letakarva. Lábán és csuklóján is azonosító cédula van, ez végig rajta marad. Nem igazak azok a rémhírek, hogy összekeveredhetnek a testek – halljuk Molnár Tamástól, a Szegedi Testamentum Temetkezési Kft. ügyvezető igazgatójától. Mutatja: a test a hatalmas, fehér ajtajú berendezésekkel teli hűtőterembe kerül. A corpust 5 fokon tartják, nem fagyasztják le. Lehetőség van bemutatásra, ravatalra is, hogy hozzátartozói méltóképpen búcsúzhassanak szerettüktől.

Szegeden nagyjából 70 százalék a hamvasztásos temetkezés aránya, az országos átlag 46 százalék. Fotó: Schmidt Andrea
Mielőtt a hamvasztótérbe kerülne, a hamvasztómesterek még egyszer ellenőrzik a testet. Mindegyik mellé kerül egy pár centis fémhasáb, amire az elhunyt egyedi azonosítószámát írják – a fémdarab elkíséri a hűtőkamrától az urnáig.

Sándorfalvára tervezték

A hamvasztásnak több ezer éves múltja van, Indiában, az ókori görögök és rómaiak körében is szokás volt a holtak elégetése, s a hamvak többé-kevésbé díszes urnákba helyezése. Hazánkban először Debrecenben létesült hamvasztóüzem, 1932-ben. Az egyházi és társadalmi megítélés miatt csak 1951-ben végezték el az első műveletet. A 60-as években, Budapesten jött létre a második krematórium, s tervezni kezdték a dél-alföldit is. Eredetileg Sándorfalván épült volna fel, de a lakók tiltakozása miatt végül Szeged lett a helyszín.

– Itt egy óra alatt történik meg az, ami a földben 25 év alatt – fogalmaz Molnár Tamás, mikor a gázfűtésű, hőálló, samottszerű téglával kirakott két kemencéhez lépünk.

Ezeket 700 és 1000 fok közé hevítik. Ide kerülnek be a testek, hamvasztókoporsóban. Kizárólag természetes anyag kerülhet a kemencébe, az égés miatt – a lakk is csak vizes alapú lehet. Az égésterméket még egyszer utóégetik. Az égési folyamat 50 percig, egy óráig tart, függően a test tömegétől. 120 kilogramm felett súlydíjat kell fizetni. Azt olvastuk valahol: a szív porlad el utoljára, a többi izom és szövet már rég elhamvadt, míg az mindig izzik. A hamvasztómester szerint ez változó. A csontok, mésztartalmuk miatt, szinte teljesen megmaradnak. Ezeket egy fémedénybe gyűjtik, lehűtik és egy golyós malomban porrá őrlik. 2,5–3 liter hamu marad az emberből – ez összeforrasztott urnába kerül.

– A hamvakat az esetek 30 százalékában elviszik, mert sokan szétszórják azokat – leggyakrabban folyókba, földekre. De ehhez mindig engedélyt kell kérni – tájékoztat a 25 éve működő szegedi krematórium vezetője. 13 hasonló létesítmény van hazánkban – Csongrád megyében Csanádpalotán is működik. Budapesten 98, Szegeden nagyjából 70 százalék a hamvasztásos temetkezés aránya, az országos átlag 46 százalék. Főként a megyéből hozzák ide az elhunytakat, elvétve a szomszédos megyékből és országokból is – Romániában csak Bukarestben, Szerbiában pedig Újvidéken és Belgrádban épült krematórium. Évente nagyjából 2000 hamvasztást végeznek Szegeden.

– Hisz a feltámadásban? – kérdezem meg önkéntelenül utunk végén Molnár Tamástól. – Nem – mondja. Ateista, de ismer olyan kollégákat, akik vallásosak. Szerinte az a fontos, hogy mindenki tiszteletben tartsa a másik meggyőződését.