Már hazajár Indiába a nandafalvi szerzetes

Nandafalvát hiába is keresnénk a térképen, pedig a Szeged környéki tanyavilágba kitelepült hindu közösség majd három évtizede, 1979-ben alapította az akkoriban még egyetlen tanyából álló lelki központot.

A hagyományos hindu és magyar elemeket ötvöző új templomot 2000-ben húzták fel. A jellegzetes épületet már messziről felismerhetik a Nandafalvára érkezők. Itt fogadott bennünket Leveles Zoltán, aki nyolc évvel ezelőtt Indiában tett szerzetesi fogadalma után a Szvámi Bhakti Abhay Haridzsan nevet kapta.

Leves Zoltán állatorvosnak készült, de 2000-ben szerzetesi fogadalmat tett. Azóta rendszeresen jár a szubkontinensre Fotó: Frank Yvette
Vendéglátónk egy aprócska konyhába invitált bennünket. Szegfűszegből, fahéjból, gyömbérből, ánizsból, kardamonból, borsból és szerecsendióból készült forró teát öntött a poharunkba, és búzadarából készült indiai édességgel, halvával kínált. Miközben a teát kortyolgattuk, vendéglátónk arról mesélt, miként is került kapcsolatba a hinduizmussal.

A szerzetesi beavatás

A beavatás első napján a mester koldulni küldi tanítványát. A koldulást a szerzetesek lelki gyakorlatként élik meg, megtanulnak alázattal viszonyulni a világhoz. – Mindannyian a szeretet koldusai vagyunk, az emberek szeretetét kolduljuk alamizsna formájában. Magam ropogós, friss szerzetesi ruhával kopogtattam be a falusi emberekhez, akik mosolyogva fogadtak, lisztet valamint indiai pénzérmét, rúpiát szórtak a szerzetesi ruhámba. Az összegyűjtött alamizsnát visszavittem a kolostorba és átadtam a mesteremnek – mesélt a beavatási szertartásról a nandafalvi szerzetes. – 16 évesen olyan világnézetet kerestem, amely segítségével választ kaphatok a kérdéseimre. Akkoriban állat-egészségügyi iskolába jártam, állatorvosnak készültem. Két évvel később költöztem be a rendbe, Nandafalvára. A szerzetesi fogadalmat 2000-ben, Indiában tettem. Manapság is gyakran megfordulok az országban, szociológia szakos pécsi egyetemistákat kalauzolok kultúrtörténeti tanulmányutakon – árulta el Zoltán. A szerzetes a napokban tért haza Vrindavánból, ahol az őszi zarándoklati szezont töltötte.

– Intenzív lelki gyakorlatokkal és az írások tanulmányozásával teltek a napjaim. Több ezernyi templomot lehet felkeresni, amelyek környékén rengeteg kőfaragót találni, akik vörös homokkőből készítik a szentélyeket. Vonattal, busszal, autóval, repülővel és persze gyalog négyszer utaztam körbe Indiát a fél év alatt. Darjeelingben, ahol Kőrösi Csoma Sándor sírja is található, rá lehet látni a Mount Everestre, ami félelmetes látvány. Ugyanezt a pompát éreztem a tengerparton, ahol órákat sétálhattam anélkül, hogy bárkivel is találkoztam volna – mondta el élményeit a 36 éves férfi.

Hindu közösség a tanyavilágban

A rendszerváltás után több család költözött Nandafalvára, ma már 14 tanyán 20 főt számláló kolónia él itt. A családoknak saját házuk és földjük, valamint civil foglalkozásuk is van. A gyerekeknek korábban házitanítás folyt és csak vizsgázni jártak a faluba, de most már ők is iskolában tanulnak. A tanyák néhány kilométerre fekszenek egymástól. A közösség, ha csak teheti naponta összejár közös lelki gyakorlatra.