Meztelen igazság a Szegedi Kortárs Balettnél

[namelink name="Juronics Tamás"] művészeti vezető koreográfiája csöppet sem volt öncélú, helye volt a meztelenkedésnek, így a táncosok nem találtak kifogást – jóllehet volt, aki kereste volna a kibúvót, de olyan is akadt, akit egyáltalán nem sokkolt a vetkőzés.

– Nekem először nagyon nehéz volt levenni az összes ruhámat, ráadásul a Szentivánéji álomban egymást simogatva, anyaszült meztelenül fekszünk. Egyszerűen sokkolt a helyzet, de egy idő után természetessé vált, már amennyire egy ilyen helyzet természetesnek mondható – meséli kedves mosollyal Palman Kitti, a gyönyörű kék szemű, elképesztően csinos táncosnő.

Vállalható

Bár kicsit belepirul a témába, de azt mondja, abban bízik, hogy a közönség nem a művészek testrészeit figyeli, hanem a jelenet mondanivalójára koncentrál. – A Hattyúk tavánál talán az volt egy kicsit kínos, hogy ott kint a kulisszában, a díszítők és egymás előtt is félmeztelenül kellett állnunk, amíg színpadra mentünk és ez egyfajta civil helyzet, ami nagyon kellemetlen. A színpadon az ember átlényegül, ott a szereppel azonosul. Az más – mondja Palman Kitti.

Hattyúk, meztelen felsőtesttel.
Fotó: Frank Yvette
Hozzá hasonlóan Kalmár Attila, aki pedig az alapításától a társulat tagja, szintén a Szentivánéjiben mutatta meg először ruha nélkül a testét. – Először nagyon fura érzés volt, nagyon görcsös voltam, de minél többet játsszuk, annál inkább lazulok és egyre természetesebbé válik, hogy meztelen vagyok az egyik jelenetben. Nyilván ez a nőknek még nehezebb, mert általában ők szemérmesebbek, de én sem szeretek anyaszült meztelenül létezni a Szentivánéjiben. A világítás és [namelink name="Juronics Tamás"] esztétikus, sejtelmes rendezése viszont olyan körítést ad a dolognak, hogy vállalható a ruhátlanság. Mivel nem vagyok egy Baywatch- sztár, nem zaklatnak a telefonszámomért – neveti el magát Attila.

Nem zavar, ha látom

Szerinte egyébként most amúgy is a meztelenkedés korát éljük, majd túl leszünk ezen is, mint a valóságshow-kon…

A balettigazgató, akit a nyolcvanas évek egyik legtehetségesebb táncosának mondanak és több tucat produkcióban vett már részt, soha nem került még olyan helyzetbe, amikor teljesen le kellett volna vetkőznie a színpadon. [namelink name="Pataki András"] csodálkozik is, hogy a mai művész generáció viszonylag milyen könnyedén meztelenkedik. – Engem nem zavar, ha ilyet látok, de például a kedvesem, Kopeczny Kata táncművész nem könnyen vetkőzik, és valójában örülök, hogy nekem sosem kellett mindent megmutatnom a nagyérdemű előtt. Természetesnek találom a színpadon a meztelenkedést, ha van értelme, de mégis számomra egy kicsit idegen állapot – elmélkedik András, aki azt is elárulja, hogy van egy táncosnő a Szegedi Kortárs Balettnél, akit viszont abszolút nem zavar a pucérkodás, persze csak ha indokolt.

Kényelmi szempont

Fehér Lauráról van szó, akit a többiek Lajcsinak becéznek. Ő nem szégyenlős. Szabályos, tökéletes testét edzőteremben is erősíti. – Én bírom a meztelenkedést, otthon is szoktam. Praktikus oka van, kényelem szempontjából sokkal jobb a ruhátlanság. Sem a családomat, sem a kedvesemet nem zavarta soha. Talán az volna az alsó határ, ha anyaszült meztelenül hosszasan kellene táncolnom, na annak azért nem örülnék. Meg olyat sem vállalnék, ahol nincs helye a vetkőzésnek…

Közben a táncosok már a próbára készülnek, folynak az új bemutató előkészületei; lassan mindenki az öltözőjébe megy, és vetkőzés előtt alaposan bezárja az ajtót…