Móra Ferenc az irodalmi élet sztárja volt: úgy tudott a saját életéről írni, hogy az másnak is érdekes legyen

A körtemuzsika egy agyagból égetett vagy körtefából készített, tojásdad, körte alakú, 4–6 lyukú ősi magyar hangszer, amelyet körtemuzsikának, cserépsípnak vagy kakasnak, bikának is neveznek – aszerint, hogy mit ábrázol. Régebben fazekasok árusították vásárokon, búcsúkon.

– Móra Ferenc az egyik legsokoldalúbb írónk volt. A gyermek- és ifjúsági könyveitől, regényeitől kezdve a régészeti szaktanulmányain át a publicisztikájáig mind külön is említésre méltók. Móra egy nagyon modern személyiség volt – mondja Bíró-Balogh Tamás. Az irodalomtörténész hozzáfűzi: – Versei annyira nem korszerűek, de mégis Szegeden a mai napig nagyon szeretik őket. Ehhez hozzájárult az is, hogy a Tisza-parti városban a múzeumigazgatóság mellett újságíró és szerkesztő is volt életének más-más periódusaiban. Nagyon frissen kellett reagálnia a világra, és ez teszi a publicisztikáját hallatlanul élővé. Ugyanakkor – mivel régész is volt – a regényeiben meg tudott fogalmazni olyan témákat is, amelyeket a korszak más írói nem.

Értett hozzá, hogyan csevegjen

– Emberileg mit tanulhatnánk Móra Ferenctől? – kérdezzük Bíró-Balogh Tamást. – Mórának a magánéletéből a szerelmeit szokták kiemelni – mutat rá az irodalomtörténész. Elmondja: – Ez mindig nagyon érdekes téma, hiszen lehet tudni, híresen „nőfaló" volt. A szakma fel tudja sorolni a szeretőit. Az utolsó kötet is, amit legutóbb kiadtak, egy szerelmesvers-ciklust tartalmaz, amit nem a feleségéhez írt. Bár a közönséget lehet, hogy ez érdekli a legjobban, de én egészen mást emelnék ki azzal kapcsolatban, hogy milyen volt. Rendkívül jó csevegőként ismerte mindenki. Egy nagyon népszerű személyiségnek, akire a médiafigyelem ráirányult. Ő pedig ezt tudatosan kihasználta, sőt, irányította is. Meg lehet nézni, a napi hírekből követhető, hogy merre jár, mikor, hol tart vidéken előadást. Ezek többnyire nem szakmai előadások voltak, hanem íróként hívták meg, hogy csevegjen. Bármikor lehaknizott akár egyórás előadást is. Ugyanilyenek a személyes kis tárcái is; ezekben úgy tudott beszélni a saját életéről, a múltjáról, hogy az egyáltalán nem tűnt csak személyes érdekűnek. Mindent el tudott tágabb kontextusban is helyezni. Ezt a fajta ábrázolásmódot tartom nagyon taníthatónak/tanulhatónak. Amikor az ember úgy van jelen a médiában, hogy nem válik celebbé. Sokkal inkább sztárrá.

Móra Ferencet rendkívül jó csevegőként ismerte mindenki. Egy nagyon népszerű személyiségnek, akire a médiafigyelem is ráirányult. Fotó: Móra Ferenc Múzeum

Vannak még adósságai az irodalomtörténetnek

– A magyar irodalomtörténetnek a publicisztikájával van még némi adóssága, annak idején ugyanis csak egy nagyon erős válogatás jelenhetett meg belőlük. Politikai okok miatt ugyanis kihagyták egynémelyiket. Illetve névtelenül is dolgozott, elsősorban szegedi lapoknak. Ezeket a cikkeket is azonosítani kellene és kiadni – avat be az irodalomtörténész. A szakembertől azt is megtudjuk, hogy saját személyes erejével, imázsával, tekintélyével sikerült megmentenie a szegedi Móra Ferenc Múzeumot, aminek később vált a névadójává. Úgy sikerült mindezt megtennie, hogy ő maradt az igazgató. Nagyon nagy dolognak számított, hogy sikerült ezt a fontos közművelődési palotát Szegednek megtartania.

Vészits Andrea író, forgatókönyvíró, dramaturg (a közvélemény „Mötyő néniként" ismerte – a szerk.) Móra Ferenc író dédunokájaként született, nagyszülei a Móra műveiben gyakran felbukkanó „Panka", vagyis egyetlen leánya, Móra Anna, valamint férje, a „mérnök úr" Vészits Endre voltak, apja pedig a Móránál még kötetcímben is felbukkanó unoka, a „Vadember", Vészits Ferenc volt. Születésekor a neves dédapa már régóta nem élt, maga Vészits Andrea azonban kisgyerekkorától fogva Móra hatása alatt nőtt fel – sok írását már gyerekként elolvasta, illetve azok a tárgyak vették körül, amelyek között Móra a mindennapjait élte –, mindez meghatározó volt a számára, későbbi életére és munkásságára.

A Kincskereső kisködmönről diskurálnak a szülők

A Kincskereső kisködmön, Móra Ferenc nagy sikerű ifjúsági regénye az általános iskola hatodik osztályában több évtizede kötelező olvasmány. Nemrégiben felkavarta a kedélyeket a szülők között a

Facebookon. A negatív vége és a hangulata miatt aggódnak: milyen építő jelleggel hat ez az olvasmány a gyermekeikre? – vetjük fel Bíró-Balogh Tamásnak.

– Az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karon olyan jelölteket oktatok, akik egyszer majd ezt fogják tanítani diákjaiknak. Hosszú évtizedek óta folyik szakmai vita a kötelező olvasmányokról, és ennek többek között a Kincskereső kisködmön is része. Nemcsak azért, mert szomorúan végződik, szomorúan is kezdődik: rögtön meghal a főszereplőnek a testvére. Így adott a hangulat. A regény korából adódóan a benne szereplő szavak és kifejezések már nem „élőek". Ma már például nem tudják – még a hallgatók többsége sem –, hogy mi az a körtemuzsika. Rögtön ott van az első fejezetben. Ugyanakkor azt is mindig megkérdezem a hallgatóktól és a lányommal is túl vagyunk már ezen a kérdésen: tetszik-e nekik ez a regény? Valóban megosztó könyv, de tagadhatatlanul nagyon szépen megírt munka. Valakinek nagyon tetszik, másoknak viszont nem. Azt azonban nem lehet mondani, hogy általános ellenérzés lenne a könyvvel kapcsolatban – sem a szülők, sem a gyerekek megítélésében. A halál az élet természetes velejárója, ráadásul abban a korszakban, amikor a könyv íródott, az átlagéletkor sokkal alacsonyabb volt, mint napjainkban, a gyermekhalandóság pedig sokkal gyakoribb. Az utóbbi évtizedben a gyermek- és ifjúsági irodalom feszegeti ezeket a tabutémákat. Feldolgozza különböző irodalmi művekkel és segítő könyvekkel. Ha úgy vesszük, a Kincskereső kisködmönnek realista regényként hasonló feladata is van. Nem játszódhat minden regény luxusvillában, és igen, akkoriban gyakrabban láttak szegény embert, mint gazdagot – fejezi be az irodalomtörténész.

Móra Ferenc író, újságíró, muzeológus (Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8.) szegényparaszt családból származott. Apja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd szűcsmester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony volt. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz–természetrajz szakos tanári diplomát szerzett. Még a század elején a Szegedi Napló munkatársaként került Szegedre. A lapnak 1913–1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. 1904-től a Somogyi Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa volt. Emellett régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett. 1917-ben a szegedi múzeum igazgatója lett. Móra Ferenc 1911–1920 között a szegedi szabadkőműves-páholy tagja volt, számos tisztséget betöltött, avató-

beszédeket tartott és szabadkőműves- verseket írt. Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló tanulmányai. Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től a Világ c. napilap munkatársa volt, majd megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái.