Saját pestise tizedelte a hazai vizekben: megmutatjuk, mi akadt horogra a Tiszán - fotók

Ahol a rák megél, ott tiszta a víz - közkeletű hiedelem, ami igaz is. A legtöbb tízlábú rák, így a Magyarországon őshonosnak tekintett kövi, kecske- és folyami rák is - nagyon érzékeny az oxigénhiányra, emellett nem egy fertőzésre. A hazai édesvízi rákok állományát az 1980-90-es években a rákpestis tizedelte meg, és nem élnek meg a szennyezett vizekben sem. Ezért is örültünk meg, amikor láttuk, mi akadt horogra a Tiszán.

Megtudtuk: a Tiszavirág üdülőtelepnél találták, 30 centis lehetett. A kukoricára "ment rá", fotózás után dobták is vissza a Tiszába. Ekkorára megnőhet a folyami rák, de megfelelő körülmények között a kecskerák is. Előbbi ma már ritkaságnak számít a vizeinkben, de a Tisza szegedi szakaszán volt belőle bőven a ciánszennyezés előtt. 11 éve írtuk meg, hogy visszatért erre a vidékre. Mint kiderült keskeny ollójáról, ez a jószág viszont alighanem kecskerák.

Fotók: Olvasó-tudósító/Helga

Róla azt kell tudni, hogy noha Magyarországon őshonosként védik, valójában nem az. A 19. században hozták be étkezési célra, a Kaszpi-tenger vidékéről származik. 2014-ben a Szegedi Vadaspark gazdagodott egyszerre 25 ezer védett példánnyal: a határon próbálták átcsempészni a rákokat Nagylaknál. A kecskerákok eszmei értéke egyedenként 50 ezer forint, a teljes szállítmány összértéke meghaladta az egymilliárd forintot.

A folyami rák Közép-Európában és Dél-Skandináviában honos, de Közép-Európában a 19. században az állomány nagy részét kiirtotta az Amerikából behurcolt rákpestis  - írja a Wikipédia. Elvileg a legnagyobb Közép-Európában a tízlábú rákok között: a hím 18, ritkán akár 25 centiméter hosszú is lehet, a nőstény 15 centiméternél rövidebb. A kecskerák átlagban 15 centisre nő meg, de mint a mellékelt példa mutatja, belőle is lehet "óriás" - ez a rák, úgy tűnik, szereti a Tiszát.

A kecskerákkal a Balatonban is találkozhatunk, és neve ellenére a folyami rák is megél tavakban. Nappal kövek alatt, parti üregekben rejtőznek, éjjelente járnak vadászni, ők a vizek denevérei. Rovarokat, ebihalakat, csigákat esznek, de az apró halat is megfogják. Az elhullott állatok húsát is "eltakarítják", és olykor a növényekre is ráfanyalodnak.

Az is különleges, ahogy ezek a rákok az utódokat "nevelik." A folyami rákról olvastuk: a nőstény október és december között 50-300 petét rak, de azokat nem hagyja el. A peterakással egy időben fonalakat is enged a vízbe, amik ott megszilárdulnak: összekötik a petéket egymással, és a potrohlábakhoz rögzítik azokat. Az anyaállat tavaszig hordozza potrohlábain a megtermékenyített petéket. A lábak mozgatása biztosítja a fejlődő embriók megfelelő oxigénellátását, de húsznál több sajnos nemigen kel ki a peték közül - ez az összes édesvízi rákra jellemző.

Az utódok május és július között kelnek ki, de még két hétig az anyaállat testén maradnak. Mire az édesvízi rákok kijutnak a petéből, minden testrészük kialakult, szinte a felnőtt állatok másai, nincs lárvaalakjuk. Miután elhagyják a mamahotelt, rögtön önálló életet kezdenek. 3-4 évet kell rá várni, hogy ivarérettek legyenek. A folyami rák hímje évente egyszer, a nőstény kétszer vedlik - neki gyakrabban át kell öltöznie. Húsz évig is élhet egy-egy példány.