2011.04.22. 21:29
Szentkenet mirhából, fahéjból: illatszerek, füstölők a Bibliában
Miből készült a szentkenet, amelyet az asszonyok Krisztus sírjához vittek? Milyen értékes növényekből készítették a szakrális füstölőt kétezer éve a zsidók? Juhász Miklós botanikus nézte meg a Bibliát.
A Biblia szövege alapján a szentkenet úgy készült, hogy a Jézus sírjához igyekvő asszonyok olívaolajba kevertek mirha, kasszia, fahéj és „illatos nád" részeiből. Mirhát a mirhafa (Commiphora mirrha) sebzett famézgájából vettek, amelyet kertekben termesztettek – írja Juhász Miklós szegedi botanikus, nyugalmazott egyetemi docens A Biblia biológusszemmel című könyvben. A valódi mirha volt a legértékesebb mézga. Mézsűrűségű olajából olajjal hétköznapi illatszert is kevertek, amelyet nők és férfiak is előszeretettel használtak a kellemes illata miatt. A hajdani vőlegények dicsőségére vált, ha mirhát és tömjént tettek magukra. Nemes ajándékként is szívesen adták más illatszerekkel, ékszerekkel együtt.
Más elképzelések a mirhát Mekka-balzsamfa (Commophora opobalsamum) gyantájának gondolják. A nyírfabokorra hasonlító cserje ágvégein apró, ragadós cseppeket izzad ki, amelyek a levegőn megszilárdulnak, és kecskeszőrrel „szüretelik" le. A növényt a Krisztus előtti 18. század előtt nem ismerték még Palesztinában, a tömjénnel együtt Sába királynője vitte ajándékba Salamon királynak.
Virágzik a tömjénfa. Fotó: DM/DV
Kassziát a kassziafa (Cinnamomum cassia) vastag, lehámló kérgéből nyertek. A fahéjat pedig a valódi fahéjfa (Cinnamomum zeylanicum) vékony, belső kérgéből állítottak elő. Aranysárga olaját testápolószernek és púderhez is használták, sőt a drága esszenciával illatosították magukat vagy az ágyukat. Az illatos nád az arab citromcirokkal, vagyis a tevefűvel (Cymbopogon schoenanthus) egyenlő. Keverték gyógyszerekbe, kozmetikumokba, de kedvelték füstölőszerként is.
Használták füstöléshez a tömjénfát (Boswellia sacra) is. Hasonló úton jutott el a zsidókhoz, mint a mirha – tevekaravánokon, kereskedők közvetítésével. Gyantája sárgás vagy vöröses színű áttetsző anyag, a fák kérgét bemetszve nyerik, majd megszárítják. Hevítve jellegzetes, fűszeres illatot áraszt, ezért szertartásokon edényben vagy csupaszon, szénen melegítették. Vallási, de nyugtató és kultikus füstölésre ugyancsak kedvelték a borzas szuhar (Cistus incanus) méteres levelén megjelenő balzsamos gyantát. A szuharfélék vadon nőttek, a növény mézgája a landángyanta, amelyet jó pénzért tudtak értékesíteni a bibliai időkben.
A Biblia szerint a szentkenethez fahéjat is használtak.
Nyomok a torinói leplen
A radiokarbon-vizsgálatok ugyan kimutatták már a torinói lepelről, hogy jóval Krisztus halála után keletkezett, újra és újra elemzik a rajta fellelhető nyomokat. Feltűnően sok, 1300-féle virágporszemcsét találtak rajta. Találtak a szöveten például krétai szuhart (Cistus cretica), koronás margitvirágot (Chrysanthemum coronarium), gundéliát (Gundelia tournefortii), palesztin ördögszemet (Scabiosa prolifera) és keleti járomlevelet (Zygophyllum dumosum).
