Szerdai legesleg: mikor volt a legjobb kisdiáknak lenni?

Károlyi Sándor visszaemlékezése: Az általános iskoláimat Apátfalván végeztem el a 60-as években. Nagyon szép emlékeim vannak tanítóimról, tanáraimról. Szerettem iskolában járni, mert tanáraim nem kivételeztek. Elismerték szorgalmamat. Abban az időben nem volt cigánykérdés a tanárok segítő készek voltak. Rendszeresen látogatták a családokat. Szeretném tanáraim közül kiemelni Benkóczi Tóni bácsit aki osztályfőnököm volt. Tóni bácsi nagyon sokszor elvette az éhségemet. Rendszeresen megosztotta velem uzsonnáját.
Tóni bácsi a romákat szerette, tisztelte, kedvenc tanulója voltam és soha nem éltem vissza bizalmával.

Csillogásnak még most is csillog a szeme, amikor visszaemlékszik az első iskolai napjára: 1992. szeptember elsejét írtunk, nem tudom elfelejteni a napot! Ahogy az óra elütötte a 6-ot, rohantam megmosni az arcom, utána a fogam, majd csillogó szemekkel beromboltam a nagyimhoz, "Mama, megyünk az iskolába!" Mama felkelt, reggeliztünk és az előző nap gondosan kikészített rózsaszín pettyes - kantáros rövid nadrágot és a hozzá kitett fehér kis inget felvettem, készült a copf, és elindultunk. Sétáltunk, és közben záporoztak Mama felé a kérdések, hogy: "Mama, milyen lesz az első nap? Lesz sok kis barátom?" és hasonlók, drága mindenre minden egyes ismételt kérdésnél türelmesen válaszolva rám nézett és mondta, ne aggódjak!
Már messziről megpillantva az iskolát, nagyon izgultam! Elénekeltem közben a De nehéz az iskola táska című dalt. Majd belépve olyan hatalmasnak látszott a zsibongó, hogy megijedtem. Közöltem mamámmal: "Mama, félek!" Tanteremhez érve látom, 12. Igen, a 12. terem volt az első 4 évünk 12 asztalos helyisége. A tanítónéni is nagyon kedves volt, lementünk reggelizni, briós volt és langyos kakaó, abban az egyszerű kis fehér alapon nagy kék pettyes bögrékben. Majszoltuk a reggelit, félve néztünk egymásra a leendő kis pajtásokkal. Utána minden olyan gyorsan történt! Jött az ebéd, csacsogtunk, ismerkedtünk, teltek a napok, a hetek, a hónapok, majd pedig az évek, és búcsút intettünk a régi kis iskolánknak. Sohasem felejtem el az első napot!

Akyra így emlékszik ifjúságára: A 60-as évek emlékei. Iskolaköpeny, a régi tábla, számolóállvány, a jó öreg iskolapad. Fáradt olajjal átitatott padló, a hőn szeretett tanítónéni, a régi tankönyvek, melyek kiszolgáltak több generációt. Nem volt számítógép, nem volt akkora tudásbázis a neten, mégis megtanultunk számolni, olvasni, szótagolni, helyesen írni, gondolkodni. Szép emlékek.

zsoszka tanító nénijét dicséri: Az első tanító nénimre Hadobás Mihálynéra emlékszem legszívesebben. Türelmes, kedves ember volt, mindig szívesen mentem iskolába. De igazából nincsenek rossz emlékeim a tanáraimról, pedig nem voltam stréber. A gyerekeim tanáraival jól ki lehetett jönni, egy esetre emlékszem, amikor az egyik gyerekemmel a tanára ellenségesen és igazságtalanul viselkedett.

Queenmargareth így nosztalgiázik: 1983-1991: Székkutas a legszebb időszak volt az életemben iskolai éveket tekintve. Sajnos fotóm nincs, viszont mekkora élmény volt kisdobosnak lenni, felöltözni, szíj, kendő, egyenruha őrs alapítás, összejövetelek. Papír és fémhulladékgyűjtő versenyek! Úttörőként meg már "nagynak számítottunk". Piros kendő, bizony :) Zászlófelvonulások, rajokba rendeződések, szeptember 29.: Fegyveres Erők Napja: rengeteg kúszó-mászó verseny, tényleg, mindig voltak versenyek, testnevelésben is, vagy tornában! Énekversenyek, foci-kézilabda meccsek, edzések! Teljesen le voltunk kötve és alig vártuk, hogy másnap legyen és újra nevethessünk. Szép volt. Kedves tanáraink is voltak, egyet-kettőt kivéve, de az élet megdolgoztatta aztán őket is és mások lettek. Ráadásul én az orosz nyelvet is szerettem, főleg az orosz népdalokat...


Várta, hogy újra szeptember legyen? Vagy épp ellenkezőleg: kitalált mindenféle „időhúzó dolgot", csakhogy ne kelljen rögtön suliba menni? Milyen emlékei vannak egykori osztálytársairól, tanárairól? Tartják a kapcsolatot? Netán a gyerek is odajár, ahova ön anno? Várjuk a tanárok visszaemlékezését is!

Srácok! Ti is írjatok nyugodtan! Várjátok a sulit?