2009.03.12. 19:20
Zsírpapírra rajzolt a festő, az erdélyi Nagy István
Szeged - Aukciós házak árverésein az utóbbi hónapokban kezdték újra felfedezni a székelyföldi születésű Nagy Istvánt (1873–1937), akinek festészete a magyar művészet legnagyobb teljesítményei közé tartozik, és akit az egyik legkiválóbb realista festőként tart számon a szakma. A bajai közgyűjteményből valók a Móra-múzeumban látható munkái.
Sajátos utat járt be. Annak ellenére, hogy Münchenben és Párizsban csiszolta tehetségét, kortársai elismerték, állandó műteremre nem tellett neki. Helyette előbb a csíki hegyekben kóborolt magányos csavargóként, majd a családjával együtt vándorolt tovább gyalogszerrel. Nem csoda, hogy csendéleteit, életképeit, portréit szegényes eszközökkel örökítette meg. Javarészt szénrajzai és pasztellképei születtek. Előfordult, hogy élelmiszer-csomagolásra használt zsírpapírra vetette műveit. 58 évesen állapodott meg Baján, ám 64 éves korában bekövetkezett haláláig nagy nyomorúságban tengődött. Kalandos életéről Surányi Miklós írt regényt.
