Plágium

A visszaélésnek nem csak a más által létrehozott szellemi termék sajátként való beállítása számít, hanem az egyszerűbb ügyek is, mint a puskázás, vagy egyéb csalás a vizsgákkal kapcsolatban. Utóbbiakról korábban már szó volt. A hallgatók jó része természetesen az egyetemen találkozik először az eredeti gondolatok igényével, és az idő hiányában, vagy bármilyen más ok miatt kétségbeesésében sokan a gyorsabb megoldást választják. Az esszék, szakdolgozatok, doktori értekezések eredetiségét szabályzatok írják elő, megfelelő eljárást követve, és szükség szerint szankciókkal fenyegetve. A rendszer régóta működik, és bár gyakran hallani visszaélésekről, de ezek aránya talán nem nagy.

A doktori (PhD) értekezésekben kisebb az esélye a plágiumnak, mint az esszékben, szakdolgozatokban, mert előbbihez referált folyóiratokban megjelent közlemények is kellenek, és az anoním bírálókat nehéz megtéveszteni. Ennek ellenére előfordulnak próbálkozások. De volt jogosulatlan másolás egy szakindítási anyagunkat illetően is: 1 tanszékcsoport vezetőnk a MAB bizottságában vette észre a föltűnő egyezést. A megindult MAB Etikai Bizottsági eljárást csak az akadályozta meg, hogy az érintett főiskola a szegedi szakfelelős információja alapján visszavonta a szakindítási kérelmét.

De volt olyan egyetemi jegyzetet érintő kacifántos ügy is, amelyik az MTA Etikai Bizottságáig jutott. 1 ismerősöm egy konferencián panaszolta nekem, hogy a Pesten megjelent jegyzetéből a megkérdezése nélkül másolt egy kollégánk, és 8 oldal csaknem betűhíven megegyezik. Aztán kiderült, hogy lényegében fordítva van. Tehát a panaszos vette át a korábbi témavezetője anyagát, és jelentette meg idézés nélkül egy angol nyelvű könyvében, aminek fordítása rövidült az említett jegyzetté. Az eredetileg bepanaszolt viszont a 8 oldal előtt explicit leírta, hogy ezt a részt honnan vette át (és emiatt nem tekintette saját szellemi tulajdonának).

Abban a szerencsében is volt részem, hogy spanyol kollégák a mi tudományos eredményeinket szerették volna a saját nevük alatt megjelentetni. Szerencsére az egyik bíráló az a francia kolléga volt, aki tisztában volt a helyzettel: a spanyolok épp az ő intézetében tudták meg, hogy mi mivel foglalkoztunk. A cikk nem jelent meg.

Aki gyakran találkozik ide tartozó kétséges esetekkel, az már biztos ismeri a SZTAKI Kopi nevű plágium kereső hálózati programját, ami ilyen esetben segíthet. De vannak olyan plágium kereső rendszerek is, amelyek tudományos folyóiratok kéziratai előszűrését végzik. Nemrég egy magyar kollégát kellett megvígasztalnom: a kézirata egész bekezdést tartalmazott egyik korábbi saját cikkéből - ezt sem tűrték.

Csend, esti bor...