Szeged régi, kultikus kocsmái, ahol nagyapáink is ittak

– Egy f-fel és i-vel írom a nevem, nem vagyok sem gróf, sem szódás – közölte viccesen Bánfi Csaba, Szeged egyik, ha nem a legrégebbi kocsmájának, a nonstop nyitva tartó Négylépcsősnek az üzemeltetője. A sarki ház eredetileg is vendéglátóhelynek épült, és úgy tudjuk, már az 1900-as évek elejétől kocsmaként, családi vendéglőként ismerték. Csaba személyes emléket is őriz gyerekkorából, a hetvenes évekből, amikor többször átküldték a nagyapjáért, „vigyem haza, mert elkészült az ebéd vagy a vacsora”. 

Négylépcsős történet 

 

– 1953 óta élek családommal a mostani Négylépcsős szomszédságában, tinédzserként kerültem ide – árulta el Limpek Pál. Azzal folytatta, sokáig Szélpál kocsma volt a műintézmény neve, melyet a tulajdonos famíliáról kapott, majd 1936-ban váltás, változás történt, ekkor Krisztinék eltartási szerződést kötöttek az öregedő Szélpálékkal, és attól kezdve ők üzemeltették a helyet. Természetesen az ismert, jól bejáratott nevet megtartva. 

A vásárhelyi Bandula

 

Régen a vásárhelyi Bandula család szatócsüzlete működött a jelenlegi kisvendéglő helyén. Később Bandula kocsma, illetve Bandula bolt néven ismerték az emberek a helyet, ami már legalább 300 éve része a vásárhelyi vendéglátásnak. 26 éve, 1996-ban Bónus István alakította át, aki évről évre – a vendégek igényeit figyelembe véve – bővítette a kisvárosi környezetű, családias kisvendéglőt. 

– A vakolat alatt még megtalálható, felfedezhető a régi felirat, nem kaparták le, csak ráfestettek. A második világháború után állami tulajdonba került, de továbbra is korábbi funkció­ja szerint működött és várta, fogadta a szomjas embereket. Ha jól emlékszem, egy ideig mint Körúti söröző – mesélte Pali bácsi. A rendszerváltást követően került újra magántulajdonba, Csaba tizenegy éve bérli. Limpek Pál arra is emlékezett, hogy a Négylépcsős a kuncsaftok által használt, emlegetett népszerű elnevezés volt – az ajtóig vezető négy lépcső a keresztapa –, amely végül „rajta ragadt” a helyen. 

– A szomszédban, tulajdonképpen ugyanabban az épületben élek. Nem vagyok törzsvendég, nem fogyasztok alkoholt, mégis része az életemnek, mert átviszem a leveleiket, és időnként mérgelődöm a hangoskodó mulatozók miatt – tette hozzá. Attila, az egyik vendég azt mondta: a családias hangulat miatt szereti a Négylépcsőst, ismerik egymást, szinte mindent tudnak a másikról. 

Virágzik a Rózsafa 

 

– A sörözőnknek otthont adó házat 1890-ben kezdték építeni, és az akkori szakemberek remek munkát végeztek –mondta Marosi Péter, a Rózsafa söröző tulajdonosa. Öt éve újították fel, és a tetőszerkezettel is ez volt a terv, de az ács lebeszélte róla. Ugyanis 30×40 centis bivalyerős gerendákból épült – a mestergerendába bevésték az akkori ács nevét, büszkén vállalhatta munkáját –, mindegyik hibátlan volt, a szú sem költözött beléjük az eltelt több mint 130 év alatt. Annak idején Oroszországból úsztatták Szegedig a fákat. – Ameddig a Rózsafa működik, addig a tetőszerkezet is megmarad – közölte Péterrel a mai mester, ezért csak a cserepeket cserélték le. 

– A hely vendéglátós története – követhetően –, a második világháború után kezdődött, Rózsakert étteremként, illetve később Rózsafa vendéglőként működött, igaz, az első négy-öt esztendő után inkább már italkimérésként várta a betérőket. A Polczner család üzemeltette generációkon át – mondta Marosi Péter, aki a nyolcvanas évek elején tőlük vette át, vette meg, és az épület hátsó részében – ahol most biliárdasztal és zenegép áll – volt Polcznerék otthona. – Nagyapámnak is a Rózsafa volt a törzshelye, főleg hétvégén ebédidőben rendszeresen kikészítették nekem a talicskát, elküldtek érte, hogy hozzam haza. Ezek voltak az első emlékeim a helyről – mesélte nevetve Péter. 

Még három

 

Tápén, a Csatár utcánál található a Faluvégi italbolt, mely a ház állaga alapján réginek tűnik, de úgy tudjuk, mindössze húsz éve üzemel vendéglátóhelyként, az ott lakók elhunyta után kapott új funkciót. A Kálvária téri Havanna söröző érdekes utat járt be: információnk szerint a hatvanas években még cukrászda volt, de a hetvenes esztendőkben már főként italboltként ismerték az akkori Úttörő tér környékén élők. A petőfitelepi Sógorok italboltot pedig, mint a neve is árulkodik, három sógor alapította. 

Azt is elmondta: annak idején, az ötvenes, hatvanas és hetvenes években ott sorakoztak a lovas kocsik a söröző mellett, és az algyői töltéstől befelé a Rózsafáig még nyolc kocsmánál „parkolhattak” a fuvarosok. 

Tyukász, újabb családnév 

 

Az Algyői úton található sörözőt és a szőregi Aradi kisvendéglőt is a Tyukász Bt. tulajdonolja és működteti, most az előzőről, a Tyukász kocsmáról lesz szó. 

– Jelenlegi tudásunk szerint már a negyvenes években italkimérésként üzemelt, amit akkoriban valószínűleg a névadó Tyukász família vitt – közölte Jóvári Tamás üzletvezető. Hozzátette: részletesebb információ és fénykép a kezdeti időszakból nem nagyon található az archívumokban, a különböző irattárakban, de a későbbi dokumentáció is hiányos, főként az idősek elbeszéléseire, történeteire hagyatkozik. A betéti társaság 2002-ben vette át, előtte többek között Király János és családja működtette, rövid ideig a Szalon sörözőben koccinthattunk, előtte és utána is a Tyukászban. A lovaskocsisok és a lókupecek gyülekezőhelye volt, komoly üzletek köttettek két pofa sör között. 

– A Délmagyarország archívumában találtunk arról írást, hogy az addigi üzemeltető és tulajdonos, az ÁFÉSZ 1987-ben tendert írt ki, bérbe is adta, és a hely továbbra is kocsmaként várta vendégeit. Eleinte, mivel a Coop-áruházzal közös helyrajzi számon szerepeltek az épületek, nagy, árnyas belső udvara, kerthelyisége is volt – közölte Tamás. A Tyukászt tavaly és tavalyelőtt tatarozták: megújult a tető, a fűtésrendszer, födém- és homlokzatszigetelést kapott az épület, illetve a belső tér is megszépült. A rekonstrukciót folytatják, a még hiányzó Tyukász-cégér két-három hét múlva kerül vissza a helyére.