2022.04.16. 17:30
Fotókkal mesél történeteket a többszörös díjnyertes fiatal fotós
Márciusban hazalátogatott Szentesre, és több Csongrád-Csanád megyei települést is felkeresett a többszörös díjnyertes fiatal fotós, Zoltai András. Egy hónapig karbonsemlegességre törekvő zöld kezdeményezéseket fotózott például termálvízzel fűtött üvegházakat. Képeivel egész Európának mutatja meg, hol tart Magyarország az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében.
Bár egyre drágább, András filmes gépet használ. Azt mondja, mivel hajlamos a kapkodásra, a munkafolyamat miatt ragaszkodik a nagyobb megfontoltságot igénylő filmhez. Fotó: Török János
A 37. Magyar Sajtófotó Pályázaton a legjobb sportsorozatot Zoltai András készítette. A díjnyertes sorozat Az esély – Posztszovjet sportörökség Örményországban címet viseli, és a Szovjetunió felbomlása utáni időszakból mutatja be a társadalom perifériájára szorult sportolók sorsát. De most nem emiatt ültünk le beszélgetni az ópusztaszeri kocsmába, hanem a legújabb megbízatása miatt.
A holland NOOR egy nemzetközi fotóügynökség és alapítvány, ők pályáznak mindenféle projektekre. Elcsíptek egy EU-s pályázatot, ami arról szól, hogy az Uniónak lett egy új energiastratégiája, az a neve, hogy Green Deal, ami az EU éghajlat-politikája. Ennek része többek között, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke 2050-re nettó nullára csökkenjen. Az ügynökség arra kapott pénzt, hogy olyan zöld kezdeményezésekről csináljanak riportot, ami ezt segíti elő – magyarázta András.
Szentesi kötődés
Márciusban tíz fotós dolgozott a témán, öt Nyugat-Európában, öt, köztük András Kelet-Európában. Ez egy meghívásos pályázat volt, igazából egy ötletpályázat, mit tudsz a te országodban ebből megmutatni. Mivel szentesi vagyok, egyből beugrott, hogy ez a termálvíz engem már ezer éve foglalkoztat. Az összes termálvízzel fűtött üvegház nyilván karbonsemlegesebb, mint a gázzal fűtött.
Klímaváltozás Indiában
András munkája összefügg egy korábbi, Indiában készült, klímaváltozással kapcsolatos sorozatával.
Azt figyeltem meg Indiában, hogy mennyire alkalmazkodik az ember bizonyos környezeti változásokhoz. Ott sokkal közelebb vannak az emberek a természethez, és nem tehetik meg, hogy csak úgy arrébb mennek. Például elkezdenek lábon álló házakat építeni, de nem költöznek el, hanem idomulnak az új körülményekhez. Azt szerettem volna megtudni, hogy mi a helyzet itthon. Nekünk is szoros kapcsolatunk van a vízzel, víznagyhatalom vagyunk, de közben nem tudjuk megtartani a vizeinket, van sivatagunk is, a Homokhátság. Engem ez érdekel, ezt szeretném vizsgálni, mi hogyan viszonyulunk a vízhez.
Történetekben gondolkodik
A fotózás is szóba került a beszélgetés végén. András úgy kezdte, hogy nincs semmilyen egzotikus sztorija. Nagyapja adott neki egy régi Zenit kamerát, azzal fotózgatott, majd a közgazdasági egyetem után kezdett el szabadúszóként fotózni.
Elkezdtem történetekben gondolkodni, hogy jó lenne elmesélni, ami a fejemben van – mondta. Azon ritka fotósok közé tartozik, aki még filmre fotóz.
Nem esztétikai szempontok miatt. Inkább a munkamódszer a lényeg, mert egy digitális géppel bármennyi képet tudok lőni bármennyiszer, nem vagyok korlátozva, és emiatt nem biztos, hogy mindig a legjobb pillanatokat lövöm el. Tudom magamról, hogy hajlamos vagyok a kapkodásra, tudok szeleburdi lenni, meg nem kivárni. A filmnél hatszor át kell gondolni, hogy mire fogok exponálni. Amikor lekattintom, tudom, hogy jó volt az expóm, érzed, hogy megvan, napokig benne van a fejemben. Persze egyre nehezebb, mert egyre drágább hozzá minden, pénzügyileg kicsit fájdalmasan költséges.
Klasszikus dokumentarista fotográfiából merít: Zoltai András (1990) Budapesten élő szabadúszó dokumentarista fotográfus. Felsőfokú tanulmányait angol nyelven hallgatta a Budapesti Gazdasági Főiskolán és közgazdászdiplomát szerzett. A főiskolai évek alatt kezdett foglalkozni a fotográfiával, majd alkalmazott- és reklámfotósként dolgozni. Fotográfiai tanulmányait a Bálint György Akadémián (MÚOSZ) végezte fotóriporter szakon. Kíváncsisága, utazásai és nyitottsága alapozza meg fotográfiai képi világát. A klasszikus dokumentarista fotográfiából merít, munkamódszere a személyes involválódásra való törekvés. Képeiben szociálisan érzékeny témákra fókuszál, és meggyőződése, hogy a fotográfia nyelvén elmesélt történetek megváltoztathatják a világot. 2019 mérföldkövet jelent a karrierjében, amikor is elnyeri a Magyar Sajtófotó Pályázat első helyezését az Örményországban készített sorozatával. Ugyanebben az évben kiválasztják a NIKON-NOOR mesterkurzusára Szófiában. Ezek hatására kezd el még céltudatosabban foglalkozni a dokumentarizmussal, amely megalapozza filmre fotózott anyagainak hangulatát. Indiában készülő, klímaváltozással kapcsolatos sorozatával, amelyben a Brahmaputra folyó környezeti problémáit vizsgálja, rangos állami és nemzetközi ösztöndíjakat is elnyer. Jelenleg is ennek a történetnek a folytatásán dolgozik.
