Sárgarépa termesztése a kiskertben

Noha kétségkívül vitatható a hagyományosan a gyerekeknek hangoztatott intelem, amely szerint a sárgarépa fogyasztása és a fütyülési képesség között szoros összefüggés áll fenn, azonban tagadhatatlan e közkedvelt gyökérzöldség beltartalmi értéke. Rosttartalma jelentős, így kedvező hatással van az emésztésre, emellett közismert karotinforrás. Élénk narancssárga színét a béta-karotinnak köszönheti, amely részben A-vitaminná alakul az emberi szervezetben. 

Az A-vitamin pedig a látás és a nyálkahártyák épségének megőrzése szempontjából kiemelkedően fontos. A béta-karotinnak to­vábbá fontos hatása van a ráncosodás meg­­előzésében, megelőzi a bőr kiszáradását, és védi az UVA sugarak ellen. Mindemellett a sárgarépa gazdag antioxidán- sokban és ásványi anyagokban. Sőt nemcsak az emberi szervezetre gyakorol jótékony hatást, a baromfitartók is előszeretettel adják szárnyasaiknak, hogy javítsák azok húsának és tojásának színét. 

Változó tenyészidő 

Magyarország területén körülbelül 1600 hektáron ter­mesztenek sárgarépát. Az egyik legjelentősebb ter­mesztőterület a dél-alföldi rész, a Homokhátság, megyénkben Mórahalom, Domaszék, Zákányszék és környékük – mondta el lapunknak Sipos József vásárhelyi nö­vényorvos, a 2019-es Év Agrárembere verseny két kategóriá­jának győztese, aki hasznos tanácsokkal látta el a kezdő kertészeket, akik a közelmúltban belevágtak e közkedvelt zöldség termesztésébe. 

A sárgarépamagok megvásárlásakor rövid és hosszú tenyészidejű, valamint az előbbiek között átmenetet képező fajtákból választhatunk. A rövid tenyészidejűeket friss fogyasztásra, a hosszú tenyész­idejű fajtákat pedig tárolásra érdemes termeszteni. 

Körülbelül 125–165 nap között van a sárgarépa tenyészideje. Én a berlikum típusú sárgarépákat javaslom a kezdő tenyésztőknek, amelyek középhosszú tenyészidejűek, robusztus megjelenésűek, hengeres, tompa végűek. A vetési idő tekintetében nagyon fontos volt kivárni a márciusi fagyok elmúltát. A vetés ideális kezdete március 22–25. volt, de még most sincsenek elkésve a hobbikertészek. Rövid tenyészidejű, korai fajtá­kat kora tavasztól július elejéig folyamatosan lehet vet­­ni, a középhosszú tenyészidejű fajtákat szintén márciustól, de csak június közepéig, a hosszú tenyészidejűek vetése pedig márciustól április közepéig lehetséges – részletezte az egyetemi docens. 

Sor- és tőtávolság 

A sárgarépa termesztése kellő odafigyeléssel korántsem bo­nyolult feladat. Jól tűri a hideget, így magjai már 4–8 fokos hőmérsékleten is csíráznak, noha az ideális fejlődési hőmérséklet 16–18 fok a számára. A napos, világos helyet szereti, de félárnyékban is kiválóan termeszthető. 

Érdemes kalibrált, csávázott vetőmagot vásárolni. Ezeknél a magoknál az előcsíráztatás nem jellemző, inkább helyrevetést alkalmazzunk. Az ideális vetésmélység maximum három centiméter. A vetés történhet bakhátba vagy síkföldre. Előbbi esetében két bakhát ideális gerinctávolsága 74–76 centiméter, a bakhát ma­­gassága 25–30 centiméter. A laza szerkezetű bakhátak kedvező környezetet biztosítanak a répatest növekedéséhez, fejlődéséhez. Síktermesztés esetén az ágyások kialakításánál 20–25 centiméteres távolságot érdemes tartani. A tőtávolság pedig 5–6 centiméter legyen – ajánlotta Sipos gazda. 

Talajlazítás és öntözés 

A vetés előtt nagyon fontos a talaj kellő mértékű fellazítása. 

A talajok közül legjobban a mérsékelten meszes, könnyű, laza szerkezetű talajtípusokat szereti. A tápanyagban gazdag középkötött, homokos vályog, humuszos barnahomok és vályogos homoktalajokat kedveli. A kötött talajokat azért nem szereti a sárgarépa, mert ha a fejlődése során nekiütközik egy zárórétegnek, gyökere elágazik, lábas lesz és megáll a fejlődésben. Fontos továbbá, hogy a semleges kémhatású, azaz 6-os pH-értékű talajokat szereti – magyarázta a növényorvos. 

Kiemelte, a sárgarépának nagyon magas a kálium- és kalciumigénye, amelyet mindenekelőtt friss vagy granulált szerves trágyával tudunk biztosítani. 

Kevesen tudják, de fontos tápeleme továbbá a bór is – hívta fel a figyelmet Sipos gazda. 

A vetés után kulcsfontossá­­gú a vetemény bőséges be­­öntözése. 

A vízigénye meglehetősen magas, főleg a csí­­rázási és gyökérfejlesztési időszakban, ilyenkor rendszeres öntözésről kell gondoskodnunk. Mint általában az olajat tartalmazó magok, ez is nehezen veszi fel a vizet, a csírázás 3 hétig is eltarthat. Ezért szokás a gyorsan csírázó hónapos retekkel együtt vetni, mert az jelzi a sor helyét, és lehetővé teszi, hogy a sárgarépát még kikelése előtt megkapáljuk, talaját megporhanyítsuk, és ezzel kezdeti lassú növekedé­sét elősegítsük – ajánlotta a növényorvos, aki arról is be­szélt, hogy ha nem drazsírozott magot vetettünk, akkor a vetést ki kell egyelni, amikor a kibújt növénykék két-három levéllel rendelkeznek. 

Ha túl sűrű az állomány, elkezde­nek egymással versengeni, és egyenlőtlen fejlettségű, torz répatestek alakulhatnak ki – mondta. Tápanyag-utánpótlás­ként a rövid tenyészidejű sárgarépáknak egy alkalommal, a közép és hosszú tenyészidejűeknek pedig két-három alkalommal adjunk fejtrágyát. 

Fontos a rendszeres, ki­­egyenlített vízellátás. Ugyanakkor a pangó vizet nem szereti. Egy tenyészidőszak során körülbelül 450 milliméter csapadékra van szüksége. Ám nem szabad túlöntözni, mert a répa gyökere szétrepedhet. Mindemellett fontos, hogy a sok nitrogén szintén nem jó a sárgarépának, rontja a gyökérképződést, ugyanis a nitrogén a lombozatot hajtja – hangsúlyozta. 

A két jó barát 

A sárgarépát a vetésforgóban a káposztafélék, a bab és a borsó után érdemes vetni, mert azok laza talajokat hagynak maguk után, emellett nem szedik ki a talajból a káliumot és a kalciu­mot. A sárgarépa után érdemes burgonyát, paradicsomot, paprikát ültetni, gyökérzöldségeket azonban semmiképp, mert azonosak a kártevőik. 

Van egy társítása, amely nagyon ajánlott minden hobbikertész számára, szokás mondani, hogy a sárgarépa és a hagyma két jó barát. Jól kiegészítik egymást pláne a fokhagymával, mert nem zsarolják ki egymás elől a talajt, továbbá a hagyma megvédi a sárgarépalégytől jó barátját – mondta Sipos József. 

Kártevők és kórokozók 

A talajlakó kártevők közül a fonálféreg, a drótféreg és a kü­lönböző pajorok okozhatnak a csírázó növényben problémákat. 

Érdemes a talajfertőtlenítésre és a mechanikai gyom­irtásra nagy gondot fordítani. Gyakori betegségük például a szürke-, feketerothadás és a lisztharmat, amelyek ellen felszívódó gombaölő szerekkel védekezhetünk – emelte ki a növényorvos.