Százhetven éve Vásárhelyen született Szántó Kovács János

Szántó Kovács Jánost 1975-ben díszpolgárrá választotta az akkori városvezetés. Sírhelye a Kincses temetőben található a díszsírhelyek között. 
 

Kubikos sors 
 

Szántó Kovács János 1852. április 27-én született Hódmezővásárhelyen egy nagyon szegény családban. Három elemit végzett, majd a hozzá hasonló családok gyermekei sorsa szerint dolgoznia kellett. Kiskanász lett, majd béres és napszámos. Katonaideje letöltése után 1877-ben házasságot kötött. 
 

A Hódmezővásárhely jelesei cí­­mű könyvben azt írták, függetlenségre vágyó természete nem tűrte a napszámosélet kiszolgáltatottságát, ezért beállt kubikosnak. 
A nagy vasútépítési és folyamszabályozási munkák megszűnésével ő is munkanélkülivé vált. 1885-ben állami szolgálat után nézett, rövid ideig börtönőr, majd rendőr lett. Miután a rendőrségtől fegyelmi úton eltávolították, ismét a keserves kubikos sors következett számára. Rádöbbent a társadalmi egyenlőtlenségekre, s ez gondolkodó emberré tette. Ekkoriban hallott a szocialista tanításokról, amelyeket Aradról jött cipészlegények és a vidéket járó kubikostársak terjesztettek. Gyakori vendége lett a helyi olvasó­egyletnek, kezdetben mint látogató, ké­­sőbb rendes tagként. A vezetésre termett ember iránt korán megnyilvánult társai bizalma. 1893-ban egyhangúlag őt választották meg a szerveződés elnökének. 

Szociális feszültségek 
 

Az 1890-es években kibontakozó parasztmozgalmak gazdasági gyökere az a szörnyű nyomor volt, amelybe a mezőgazdaság porosz-utas kapitalista fejlődése taszította a parasztságot. Csongrád megye VB Népművelési Osztályának 1954-ben kiadott Szemléjében Bíró József a következőket írta: 
Az agrárproletár és szegényparaszt tömegek elviselhetetlenül sanyarú helyzetén sem a kivándorlás, sem a nagyobb városokba való özönlés nem segíthetett; csakis az 1848-ban következetesen végig nem vitt forradalom befejezése, a nagybirtok szétosztása biztosíthatta a „föld rabjainak” létfeltételeit. A fellendülő munkásmozgalom lángra lobbantotta a szegényparasztságban felgyülemlett szociális feszültség roppant gyújtóanyagát. A forrongó paraszttömegek harcra keltek a földért, a szabadságért és az egyenlőségért, objektíve a demokratikus agrárátalakulásért. Ennek a küzdelemnek volt kiemelkedő láncszeme a Szántó Kovács-féle vásárhelyi megmozdulás, amelynek forradalmi lendülete az agrárproletáriá­tus-harc­kész­sé­gét, elszántságát bizonyítja. De a földmunkásság hősi küzdelme ebben az időben nem vezetett sikerre, mert nem volt követke­zetesen forradalmi munkás­párt Magyarországon, amely megteremtette volna a demokratikus forradalom győzelmének feltételét, a munkás-paraszt szövetséget. Forradalmi párt hiánya következtében a parasztmozgalmak többsége nélkülözte a kellő szervezettséget és vezetést. A szegényparasztság önállóan kereste a megoldást, és ennek folytán az úgynevezett „agrárszocializmus” útjára tévedt. 

Tömegmozgalom 
 

Szántó Kovácsék az Általános Munkás Olvasóegyletben szociáldemokrata röpiratokat és kiadványokat olvastak és értelmeztek. 1894-ben a városi karhatalom le­foglalta az egylet iratait és könyveit. Április 22-én Szántó Kovács János néhány társával a városházára ment, hogy Póka László rend­őrkapitánytól visszaköveteljék az iratokat. Szóváltásba keveredtek. Itt hangzott el a híres mondat: „Elvtársak, ne hagyjátok, szóljatok a többieknek, s támadjátok meg a városházát!” 

Szántó Kovács Jánost lefogták, és fogdába zárták. Letartóztatása tömegmegmozdulást váltott ki, ahol a csendőrök, majd a segítségül hívott huszárszázad a vezérük szabadon engedését követelő több ezres tömegből egy földmunkást megölt, nyolc embert megsebesített. 
 

1895. március 5-én kezdődött Szántó Kovács és 123 társának pere a városháza közgyűlési termében. Szántó Kovács a tárgyaláson is szocialistának vallotta magát. Úgy fogalmazott, „Ez a legigazibb eszme, mert a népnek a javát akarja!” – mondta. 

Szenvedélyesen hitte, hogy erőfeszítéseik a jövőt érlelik. Szántó Kovácsot ötévi börtönnel sújtották. Eszméit később sem adta fel, de a szociáldemokrácia helyi, mérsékeltebb vezetői mellőzték, ezért visszavonult a politikai szerepléstől. Élete utolsó éveiben ismét kubikosok sorsában osztozott. 1908. június 8-án halt meg, mindössze 56 évet élt. 

Hódmezővásárhelyen 1975-ben díszpolgárrá avatták, nevét utca viseli, korábban egy iskola is. Szántó Kovács szobra a Kossuth tér és az Andrássy út sarkán látható, 1965-ben állították, készítője Somogyi József, a talapzatot pedig Janáky István tervezte. Pécsett és Orosházán is viseli Szántó Kovács nevét utca, utóbbi városban sokáig a múzeumot is így nevezték, az agrárszocialista mozgalom vezetőjének kőből faragott mellszobra, Cs. Kovács László 1960-ban készült alkotása ma is látható az intézmény udvarában.