Hajléktalanok karácsonya Vásárhelyen

– Hat-hét éve vagyok a hajléktalanszállón, azóta a karácsonyokat is itt töltöm – mondta a 62 éves, vásárhelyi Micskó Zoltán, aki sokszor, az ünnepek idején is süt, főz sorstársainak.

Karácsony otthon

Ha érkeznek adományok, akkor igazi ünnepi ebéd készülhet – több napon is –, amihez a bentlakók egy része is hozzájárul anyagilag. A felajánlások azért is fontosak és szükségesek, mert ilyenkor, téli szünet idején a Cseresnyés Kollégiumból 16 napig nem kapnak főtt ételt. – Karácsonyfát is állítunk, akik közelebb állnak egymáshoz, a Mikulást is tartják: én is adtam egy hölgynek csomagot, és ő is megajándékozott engem – mesélte Zoltán. Hozzáfűzte: az utolsó emlékezetes karácsonyt még Lenkei utcai otthonában, családi körben töltötte, „ott voltak a gyerekek, a nagymama, a párom, szép volt”.

Jótevők, adományok

– Hagyományos jótevőinkre idén is számíthatunk – jelentette ki Korsós Sándor, a vásárhelyi hajléktalanszálló, a Badalik Bertalan Szociális Szolgáltató vezetője –, Kenéz Heka Etelka áll egy ebédet, Maczelka Tibor vállalkozó levest és bográcsos pörköltet főz, Hack Zoltán és barátai pedig disznót vágnak. Utóbbiak tavaly is pazarul ellátták a szállót kolbásszal, hurkával, hússal, amiből hosszú ideig jutott finom étel a lakóknak – fejtegette. Hozzátette: a köretnek valót, tésztát, krumplit, fűszereket, lisztet azonban nekik kell beszerezni, ezek nem szoktak szerepelni az adományok között, viszont az ételekhez szükségesek.

– Arra kérem, aki teheti, az egyéni adományozás, a kéregető, kint élő hajléktalanok mel­­lett vagy helyett a közösséget támogassa, mert például 2 kiló száraztésztából 10-15 ember jóllakhat – közölte Korsós. El­­mondta még: télvíz, a fagyok idején ittasokat is beengednek, ők a krízisszobában húzhatják meg magukat.

Szép, nyugodt ünnep

Az 54 éves Vékony Sándor sikeres üzletember volt, de elvált, meghalt az édesanyja, és háziorvosa segítségével került mintegy 7-8 éve a hajléktalanszállóra. – December 6-án volt Enikő lányom születésnapja, 30 éves. Semmit sem tudtam venni neki, de még csak nem is beszéltünk – mondta. Az utolsó szép, emlékezetes karácsonyt ő is családi körben töltötte, négy gyermeke született három feleségtől. De a benti viszonyokkal sem elégedetlen: – Itt is szép, nyugalom van, sütnek, főznek nekünk – úgy, hogy minden napra jusson –, állítunk fenyőt, díszekkel, sza­­loncukorral. De ajándékozás nincs... – zárta mondandóját a 10-es terem szobaparancsnoka.

Kikötő

– Az életemnek volt egy szakasza, mikor 3 évre kikerültem a szállóról – vette vissza a szót Micskó Zoltán –, kertészetnél voltam gondnok. Mikor megszűntek, visszakerültem, 50 ezer forintos rokkantnyugdíjból nem lehet megélni. Nagy segítség, hogy itt lehetünk, me­­leg van, tisztálkodhatunk, van kaja. Olyan ez a szálló, mint egy kikötő: aki egyszer megfordult itt, az előbb-utóbb visszatér... – mondta Zoltán.