Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 15°C | 25°C Még több cikk.

Ausztrália – öt évvel az olimpia után

Tíz nap Ausztráliában. Ennyi időt tölthettem nemrégiben a távoli földrészen. Hogy ez sok vagy kevés, az nézőpont kérdése. Ha valaki meg akar ismerni egy országot, ahhoz nyilván nem elég, egy felszínes látogatásnál viszont mindenképpen több.

Sydney leghíresebb épületét, az operaházat egy dán építész tervezte az ötvenes években. Fotó: DM/DV
Alattunk az Indiai-óceán, felettünk a kék ég. A Boeing 777–200 négyszázötven utassal a fedélzetén Perth felé közelít. Jó ideje, már több mint egy napja úton vagyunk. Aztán kisvártatva a földön fékezünk, és Nyugat-Ausztrália fővárosában landolunk.

Megérkeztünk a világ legnagyobb államába, amely az ausztrál földrész egyharmadát teszi ki. A 2,5 millió négyzetkilométernyi terület akkora, hogy egyszerre több különböző éghajlati zónába is tartozik. Amikor az állam északi felében meleg és száraz az idő, délen hűvös van, és állandóan esik – hát, ilyen hatalmas vidék ez. Nyugaton a világ legősibb, több mint 12 ezer kilométer hosszú partvonala szegélyezi. Jellemző, hogy ezen a hatalmas területen mindössze kétmillió ember él, abból is másfél millió az állam fővárosában, Perth-ben. Közülük mintegy ezerötszáz a magyar, számukra különös jelentőségű minden, ami hozzánk köthető.

Perth: tágas város

Még napjainkban is emlegetik az évekkel ezelőtti vízilabda- és úszó-világbajnokságokat vagy azt, hogy a Széchy-korszakban többször edzőtáboroztak ott Darnyiék.

A kontinensnyi országban a turisták által jóval látogatottabb és ismertebb a keleti partvidék, ahhoz képest mostohábbnak tűnik az ottani világ, pedig a vidéket csodálják ragyogó, kék egéért, meleg, napos éghajlatáért és fehér homokkal borított tengerparti strandjaiért. Ritka természeti adottságokkal megáldott föld ez is.

A belváros egy részét kitevő néhány felhőkarcoló mellett hatalmas zöld parkok jellemzik Perth-t – igaz, van hozzá terület bőven. Kedvelt kiránduló-, pihenőhely a város közepén a Kings Park botanikus kertjével, kilátójával, világháborús emlékművével.

Jelkép: a fekete hattyú

Nyugat-Ausztrália egyik jelképe a fekete hattyú, amit a városban kanyargó Swan-folyó neve is mutat. Nem jelkép ugyan, de ott légyből van annyi, mint nálunk szúnyogból, és bár azok nem csípnek, bosszantó és kellemetlen félpercenként kibányászni őket a napszemüvegünk alól vagy éppen a fülünk közeléből. Egyetlen, de sajnos kevésbé hatásos védekezési mód a nap és a legyek ellen, hogy mindig viseljünk kalapot, napszemüveget, használjunk naptejet és rovarok elleni krémet.

Perth-től délre – szinte azzal egybeépülve – található Fremantle, az egyik legrégibb város, 1824-ben alapították az említett folyó torkolatában. Napjainkban látogatók ezreit fogadja korhű környezetben. Helytörténeti múzeumának egy jelentős része a bevándorlókkal foglalkozik szépszámú magyar emlékkel: fotók, filmek, tárgyak elevenítik meg a múltat.

Sydney is megér egy misét

Perth-ből csak egy ugrás az ország másik fele, Ausztrália talán legismertebb városa, Sydney. Mintegy négy és fél órás repülőút, és máris a 2000-es olimpia metropolisában találjuk magunkat.

A 4,5 milliós Sydneyn maradandó nyomokat hagyott az öt évvel ezelőtti ötkarikás játékok. A helyiek szerint az akkor fellobogózott hidakon, utakon azóta is zászlókat lenget a szél, bár néha ők maguk sem tudják, a látvány mellett ezek éppen mi célt szolgálnak. A stadion, az egyéb létesítmények, a környék ugyanolyan impozáns, mint fél évtizeddel ezelőtt. Az olimpiai stadionnak ugyan gazdasági okokból már más a neve, és harmincezer emberrel kevesebbet is tud befogadni, mint annak idején, de már hozzátartozik a városképhez, minden bedekkerben kiemelt helyet kap, csakúgy, mint a világhírű operaház.

Az olimpia megrendezésében annak idején 47 ezer önkéntes segédkezett, számukra állít emléket a stadion melletti oszloperdő – a táblákon valamennyiük nevével.

Ha Párizs megér egy misét, akkor szerintem Sydney is. Az elmúlt bő kétszáz évben olyan élhető várost sikerült kialakítani, ami nemcsak a turistákat, hanem a bevándorlókat is vonzza. Százötven náció tagjai lakják, mostanában többnyire az ázsiaiak jelentik a friss vért.

A város közepén található – talán londoni mintára kialakított – Hyde Parkban mozgalmas az élet. A közeli irodaházakban és üzletekben az alkalmazottak délután öt-hat órakor befejezték a munkát, és ahogy voltak, öltönyben, nyakkendőben, illetve tűsarkú cipőben letelepedtek a kirakott asztalokhoz, akiknek már nem jutott hely, azok pedig a fűre. Eszegettek, iszogattak, szólt a zene. Sydney leghíresebb épülete az operaház, amelyet egy dán építész tervezett az ötvenes években, ám tervei miatt állandó harcban állt a városatyákkal. Annyira megbántódott a bírálatokon, hogy bár kisebb módosításokkal elkészült művét 1973-ban felavatták, ő azóta sem látta a helyszínen. Van miért bánkódnia.


Sportolókról utcanév

Az egykori olimpiai falu lakásait Sydney városában eladták, mint ahogy másutt is szokták. Itt lakik például az aussik egyik sportolólegendája, Down Fraser is. Az utcákat egyébként nagyszerű sportolókról nevezték el. Az egyik táblán örömmel fedeztük fel egy magyar kiválóság nevét, ugyanis ez áll rajta: Street Krisztina Egerszegi...


Papp Győző

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Óriási roham a .eu doménnevekért

A legnépszerűbb doménnév a sex.eu, de nincs sokkal lemaradva a poker.eu, a porn.eu és a casino.eu… Tovább olvasom