Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Az időgép

A tudós és feltaláló Alexander Hartdegen elszántan be akarja bizonyítani, hogy az időutazás lehetséges. Egy személyes tragédia pedig arra sarkallja, hogy megváltoztassa a múltat.

Elméleteit egy saját maga által kifejlesztett időgép segítségével teszi próbára, és 800 évet száguld előre az időben, ahol megállapítja, hogy az emberiség két pártra szakadt: üldözőkre és üldözöttekre…



INFÓ


A film H.G. Wells azonos című sci-fi klasszikusa alapján készült. Az írót saját korában úgy nevezték: „az ember, aki látja a jövőt". Leghíresebb regényét kétszer is megfilmesítették, ez a legújabb változat szorosabban kötődik hozzá, hiszen a film rendezője, Simon Wells a szerző ükunokája, aki ugyan eddig főleg rajzfilmeken dolgozott, de már régóta ki akarta próbálni magát játékfilmekben, akció- és kalandfilmekben is.

Simon Wells rendező, az ükunoka:
„A mű négy különböző világban játszódik. Az első helyszín New York, a XX. század fordulóján, ezután következik a számunkra közeli jövőt jelentő 2030 és 2037. Végül megérkezünk a távoli jövőbe, ahol az idillikus eloi-i világ mellett megtalálhatjuk a Morlocks-féle sötét erőket, amelyek leginkább Dante infernójához hasonlítanak. Mindegyik helyszín saját látványvilággal bír."

John Logan forgatókönyvíró:
„Mikor felkértek a feladatra, mindössze 2 másodpercre volt szükségem ahhoz, hogy igent mondjak. Nem telt bele 5 perc, és azt kérdeztem magamtól, mit tettem, hiszen ez a könyv nem csupán egy rangos irodalmi klasszikus, de a belőle készült George Pal-film sokak kedvence, magamat is beleértve.


Meg akartuk őrizni a tudományos felfedezések légkörét, amely a regényben érezehető. Wells-t erősen foglalkoztatta az evolúció, a futurizmus, a társadalmi osztálytudat és a szocializmus, és ezek a filozófiai és szociológiai eszmék mindvégig nyomon követhetők a könyvben. Azt hiszem, Wells műve volt az első, amely egyszerre okosan és szórakoztatóan mutatta be az időutazás fogalmát."

Guy Pearce:

„Mióta gyerekkoromban láttam George Pal filmjét, elbűvöl az időutazás gondolata. Ez a legkülönlegesebb utazás az ember számára. A végső menekülés, mert ahelyett, hogy szembenéznénk az élet megpróbáltatásaival, sokkal könnyebb, ha képzeletünk segítségével a jövőről szóló képzelgésekbe vagy a múlt emlékeibe menekülünk.

Feltétlenül szerettem volna megjeleníteni azt, hogy Alexander számára az utazás a jövőbe, a menekülés nyilvánvaló formája volt. Nem hiszem, hogy tisztában van azzal igazából mire is vágyik, amikor beindítja az időgépet és nézi, ahogy az időmutató rohan előre, csupán azt érzi, hogy nem kötődik a korhoz, amelyben él. …olyasmi ez, ami mindannyiunkat hatalmába kerít életünk során."

Az időgép


A film legfontosabb díszlete maga az időgép volt, amely tökéletesen hasonlított az első feldolgozásban látható időgéphez. Az alkotók tiszteletben akarták tartani a George Pal-film különböző részeit, de egyiket sem annyira, mint magát az időgépet. Több mint három méter magas volt, s a hatást lehetetlen lemérni, melyet a színészekre és a stábra gyakorolt.
„Nem hiszem, hogy bármi is felkészíthetett volna minket arra a pillanatra, amikor megpillantottuk az időgépet - meséli Wells. - Mindannyian elérzékenyültünk. Három tonna alumínium és polikarbonát, mely úgy nézett ki, mintha rézből és üvegből lenne. Gyönyörű volt és rendkívüli módon megihletett bennünket."
Ez az ihlet különösen Guy Pearce-t ragadta meg, hiszen ő volt az, akinek valójában be kellett szállnia az időgépbe.

„A ruhákból, a sminkből, a kellékekből mindig merítünk bizonyos ötleteket, és jobban ráérzünk, hogy milyen is a karakter valójában. Amikor először láttam működésbe lépni a szerkezetet, megértettem Alexander törekvéseit és azt, hogy micsoda zseni volt."


hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

EVA=javuló adózási morál?

A Pénzügyminisztérium tervei szerint az egységes vállalkozási adót (eva) a frissen alapított cégeken… Tovább olvasom