Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Hajótemető a Boszorkányszigetnél

Egy jogi kiskapu miatt akár örökre ott rohadhatnak uszályok, hajók a szegedi Boszorkánysziget oldalában. A mintegy harminc vízi jármű kívül van a tiszai hajózóúton, és így az „ahol nem tilos vesztegelni, ott szabad" szabály értelmében addig maradnak, amíg a tulajdonosoknak jólesik.
„Magánterület, belépni tilos" – állít meg a tábla a Boszorkánysziget északi részén. A Máglya sor felől érkeztünk, át a töltésen, és ott tilt a felirat, meg van egy sorompó is. Kikerüljük. A következő akadály láncos, a hozzá tartozó táblán egy kutya képe is látható. Mivel kerítés nincs, így a kutyás őrzés alig valószínű – gondoljuk, és tovább megyünk. A harmadik tábla után érkezünk a partra, a rozsdás, rothadó hajókhoz. A legközelebbi uszályra palló visz. Egyik hajóról a másikra lépve a hatalmas és kísérteties Tisza királynőjére is feljuthatunk. Itt „nyugszik" az egyes, a kettes és a hármas királynő, úgy tudjuk, a négyes még működik, a folyót járja. A döglött hajók kajütjeiben áll a víz, a folyóban körülöttük rengeteg műanyag flakon, némi béka. Legalább 20-30 jármű áll itt. Kiabálunk, de senki nem válaszol. Visszafelé egy kutyáját sétáltató fiúval találkozunk, aki ugyanolyan természetességgel kerüli ki a sorompót, ahogy az előbb mi. – Ki van írva, hogy magánterület, nem zavar? – kérdezzük, mire így válaszol: persze, hogy nem.

Játszanak a roncsoknál

Az „uszálytemetőt" a Geocaching egyesület is felfedezte. Ők azok, akik GPS-szel vagy térképpel keresnek elrejtett kincsesládákat. A Boszorkányszigeten az egyik uszály tatjánál egy fűzfát jelöltek ki rejtekhelyül. Az egyesület honlapján olvasható kincsvadász bejegyzésekből idézünk: „brutál ez a sok vas", „jó hely, bár kicsit nyomasztó a boszorkányos történet, az uszályroncsok és a gizgaz miatt", „félelmetes egy környék, igyekeztünk a lehető leghamarabb elhagyni". Van ellenvélemény is: „tetszettek az uszályok".

A magánterületre azért léptünk be, hogy megtudjuk: mennyire nehéz felmászni a roncsokra. Semennyire. Egy gyerek is meg tudja csinálni.
Az Atikövizignél megtudtuk: a hajók ügye nem hozzájuk tartozik, azok nem hajózó úton vesztegelnek. Ennek ellenére szinte mindenkit zavarnak. Úgy tudjuk, a katasztrófavédelem, az Atiköfe, a vízirendészet évek óta szeretné, ha történne valami a lerobbant járművekkel. Legutóbb 2006 végén tartottak összehangolt ellenőrzést a területen, a zöldkommandó kiszabott valamennyi bírságot, de többet nem tehettek. Jogszabály szerint ugyanis ahol nem tilos vesztegelni, ott szabad. Márpedig ezen a területen – mivel nem hajózóút – nem tilos. Roncsok egyébként nem csak a felszínen vannak. Körülbelül két évvel ezelőtt elsüllyedt itt egy úszómunkagép, de azóta sincs akkora daru, amivel kiemelnék, vagyis még mindig a víz alatt van. A hajók egy része élőfához kikötve „parkol", ami tilos és balesetveszélyes.

Kardos Sándortól, az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatójától megtudtuk: az általunk roncsnak titulált hajók hivatalosan nem roncsok, és „környezetvédelmi közveszélyt" nem okoznak. Ennek ellenére folyamatosan érkeznek hozzájuk panaszok, bejelentések – ezeket Kardos Sándor nem részletezte – a járművekkel kapcsolatban, melyeket kivizsgálnak.

Egy ember megsérült

A hajóprobléma nem új: – 2000-ben vagy 2001-ben jártam a hajóknál, egy barátom vizsgafilmet forgatott, neki segítettem – mesélte egy 28 éves Szegeden élő fiatalember. A fiúk felmásztak a hajókra, „hősünk" közben telefonált, rosszul lépett, és belezuhant egy tartályhajó rakterébe. A két karjánál és az egyik lábánál akadt fönn. Az egyik lába úgy megsérült, hogy a csontja is látszott, a fiú többször elvesztette az eszméletét. A sebhely ma is megvan. A roncsoknál egyébként akkor nem csak ők voltak, találkoztak egy ott bulizó társasággal is.

Több megszólalónk is utalt arra, hogy a magántulajdonban lévő „rossz állapotú úszóművek" olyanok, mint a garázsban rozsdásodó autók, melyeket csak azért, mert bántják a szomszéd szemét, a hatóságok nem szállíthatnak el.

Úgy tudjuk, az itt álló hajók, uszályok nem egy kézben, hanem legalább négy-öt cég vagy magánszemély tulajdonában vannak. Olyan jármű is akad, amit állítólag roncsként már eladtak volna, de a tulajdonos még mindig lízingeli, így nem jöhetett létre az adásvétel. A tulajdonosokat – úgy tűnik – senki nem ismeri, pedig érdeklődtünk a vizet felügyelő szerveknél és az önkormányzatnál is.

Szerettünk volna beszélni a Tisza Port Kft. igazgatójával, de Orosz Tibort négy napon keresztül hiába hívtuk. Tudomásunk szerint a kft. tulajdona az a terület, ahol a hajókat kikötötték. Meg akartuk tudni, a kft. tulajdonosa-e egy vagy több hajónak, ha igen, mi a terve velük. Ha pedig nem, akkor miért tűri el, hogy azok az ő területén vesztegeljenek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Háborúval fenyegetik a szerbek Koszovót

Nemcsak a szerb radikálisok gondolkodnak egy esetleges háború kirobbantásában Koszovó függetlenné… Tovább olvasom