Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Közművelődési díj Szűcs Judit csongrádi múzeumigazgatónak

Csongrád - Közművelődési díjjal tüntették ki Csongrádon Szűcs Juditot, a Tari László Múzeum igazgatóját. A pedagógusból lett néprajzkutató szentesiként lopta be magát a csongrádiak szívébe. Sohasem érdekelte a történelem, csak az emberek, a régi vágásúak, akiknek szavaiból visszaköszönt a múlt és saját gyermekkora.
Több mint két évtizedes vezetői és kutatói munkát ismert el a csongrádi önkormányzat azzal, hogy Közművelődési díjjal tüntette ki Szűcs Juditot, a Tari László Múzeum igazgatóját az ünnepen. Pedig szentesi bakfisként még ápolónő, később tanár vagy pszichológus akart lenni Szűcs Judit, tudniillik sohasem érdekelte a történelem, csak az emberek. Az egyetemen magyar–orosz szakon végzett, majd pedagógiai előadóként is oklevelet szerzett, így került a szentesi kollégiumba, ahol egy csapásra értékké nemesedtek a népéleti dolgok.

– A tanyai gyerekek körében mindent felülmúló elismerést jelentett, ha hazamehettek a családi ünnepekre, lakodalomba vagy disznóölésre, és ezzel könnyen lehetett fegyelmezni őket. Ez a ragaszkodás és pesti nagynéném családi történetei sarkalltak arra, hogy foglalkozzam a régmúlt mindennapjaival és szokásaival – mondja a kezdetekről Szűcs Judit, aki először saját famíliájának gyökereit dolgozta föl. Az első néprajzi kutatásba a hetvenes évek végén fogott: Szentes pék- és kovácsmesterségét írta le. Huszonkilenc évesen Szegeden kollégiumi igazgatónak nevezték ki, de alig hogy elkészítette Szentes népi táplálkozása című – máig kiadatlan – néprajzi doktori disszertációját, egy szakmai tanácskozáson megsúgták neki, hogy lenne Csongrádon egy múzeumigazgatói állás.

– Apám nagyon örült, hogy átkerülhetek a Tisza másik oldalára, ő ugyanis azt vallotta, hogy igazi város élővíz partján van. Ő szenvedélyesnek mondta a csongrádi népeket, én meg póztalannak éreztem őket. Az egyik régi vágású parasztember például minden megilletődöttség nélkül azt vágta a fejemhez, hogy az összes rossz Szentesről jött Csongrádra. Tudtam, hogy az egykori megyeszékhelyen született döntésekre utal, de helyre akartam tenni a dolgot, ezért a csongrádi bicskásokra tereltem szót. Ezzel abba is maradt a feszengős társalgás, hiszen az öreg is tudta, amit én, hogy a századelőn a csongrádiak rendre kést rántottak a szentesi bálok végén, vagyis nem csak onnan fúj a szél.

Szűcs Judit első útja Csongrádon a belvárosba vezetett. Amíg azon tüsténkedett, hogy minél több információt szerezzen be az egykori halászfalu lakóinak életéről, az iparosokról és halászokról, a helybeliek furcsállották, vajon miért kérdezősködik az ő sáros utcáikon egy biciklis doktornő. Nem volt könnyű elfogadtatnia magát, mégis – manapság úgy érzi – hazajött Csongrádra. Számos néprajzi kutatása mellett tíz év alatt elkészítette a múzeum állandó kiállítását, nemrég pedig felépült az új raktárépület, amiben megfelelő körülmények között megőrizhetők a régi korok emlékei. Bár már nyugdíjas, vannak még tervei: szeretné megírni a csongrádi vízi élettel kapcsolatos dolgokat, és mindazt, amit a város múltjáról hallott az elődöktől. A múzeumban is maradna még néhány évet, csak hogy betaníthassa utódját.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Betelt a pohár a csongrádi Torokban

Csongrád - Kiszállnak a vállalkozók a Körös-toroki büfék üzemeltetéséből, ha fejük fölött dönt a… Tovább olvasom