Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 15°C Még több cikk.

Licsicsányi Istvánt lovaggá ütik

A magyar kultúra lovagjává ütik Licsicsányi István nyugalmazott honvéd alezredest, csongrádi helytörténészt. A negyedszázados kutatómunkájáért megítélt elismerést január 21-én veheti át a nyolcvanesztendős katonatiszt, aki nagyapjának köszönheti a történelem iránti elnyűhetetlen érdeklődését.
Licsicsányi István nyugalmazott honvéd alezredesnek évtizedekbe telt, hogy valóra válthassa gyermekkori álmát. Fotó: Bíró Dániel
Habár az irodalmat is kedvelte, verset is szavalt gyermekkorában, a kamasz Licsicsányi Istvánt valójában a történelem ejtette rabul. A múlt rejtelmeinek megismerése vonzotta, főleg azután, hogy nagyapja rengeteget mesélt a család történetéről, a Hevesből származó kézműves jobbágy ősök csongrádi megtelepedéséről, no meg az első világháborúról. Keresztapja, Pozsár István emlegette neki először az egykor a belvárosban álló Feketevár legendáját, ami annyira megragadta, hogy elhatározta, egyszer kifaragja az erődítményt.

Álma beteljesüléséig emberöltők teltek el. Fiatalon behívták katonának, ott ragadt a seregben, közben társait minduntalan csongrádi történeteivel szórakoztatta. Az orosházi évek alatt, amelyekre most is a legszívesebben emlékszik, a bevonuló bakák közül kiválasztotta a tehetségesebbeket, és alkotómunkára fogta őket. A laktanya békés zugában született művek sok dicsőséget hoztak az alakulatnak. Nyugállományba vonulása előtt felkérték, hogy gyűjtse össze a még élő, 1919-es vörös katonákat, mert a hadvezetés kitüntetné őket. A parancsot teljesítette, de ezután már csak a Feketevár legendájának szánta minden idejét.

– Kegyes volt hozzám az élet, hiszen a csongrádi helytörténészek befogadtak és segítették is a munkámat – mondja a tizenkét esztendőnyi kutatásról. A vizsgálódás során felgöngyölítette az évezredes történetet, amely szerint a honfoglalók találtak rá a Tisza-parti erődítményre, amit Ond vezér fia, Ete újított fel, és az itt élő szlávok „Surungrádnak", azaz Feketevárnak neveztek el. A felhalmozott ismeretanyag bátorságot adott ahhoz, hogy 1996-ban egy óra alatt lerajzolja a legendás építményt, később pedig elkészítse a ma már a Tari László Múzeumban őrzött fametszetet. A mű kapcsán televíziós tudósítások, újságcikkek készültek, de a siker nemhogy elkényelmesítette volna, inkább új feladat vállalására ösztökélte.

Előbb a Rákóczi-szabadságharc csongrádi eseményei kerültek látóterébe. Kutakodása révén felfedezte, hogy a csongrádi csataként elhíresült összecsapás valójában három ütközetet foglalt magába, és a császári seregek visszavonulása valójában a karcagi haramiának, Pap Istóknak és bandájának volt köszönhető. Az újabb témát a csongrádi vízimalmok szolgáltatták, majd az egykori csongrádi fahíd, később a tiszai vasúti híd, illetve az átkelőhely körüli második világháborús harcok története következett. Utóbbi kapcsán óriási elismerést jelentett számára, hogy egy szemtanú bevallotta, a tanulmány elolvasása óta tudja, miért volt fontos, amit egykor főhadnagya mondott neki.

Azt a pillanatot sem felejti, amikor közölték vele, hogy lovagi cím várományosa. – Nem kaptam levegőt, olyan könnyű lettem. Talán az űrhajósok éreznek ilyesmit – emlékszik vissza boldogan. Azonban ez sem teszi elégedetté: most az orosházi alakulat történetének kutatása van soron.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tovább csökken a házasságok száma

A tavalyi év sem hozott változást a házasság népszerűsége terén – egyre kevesebben kelnek… Tovább olvasom