Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 3°C Még több cikk.

Már csak Felgyőn van nyoma az egykori lórénak

Felgyő - Nem véletlen, hogy féltik Csongrádon a vasutat, hiszen negyven évvel ezelőtt még kisvasút is működött a város és a felgyői majorságok között. A 17 kilométeres keskeny nyomközű lóré vasút egykoron nemcsak a gazdaságot szolgálta ki, hanem a lakosságot is.
Nem véletlen, hogy féltik Csongrádon a vasutat, hiszen negyven évvel ezelőtt még kisvasút is működött a város és a felgyői majorságok között. A 17 kilométeres keskeny nyomközű lóré vasút egykoron nemcsak a gazdaságot szolgálta ki, hanem a lakosságot is: kirándulni jártak vele a gyerekek, a tanítónak még saját sínautója is volt. A kisvasutat a hatvanas évek végére teljesen felszámolták, ma már csak a felgyői alsómajor istállójában emlékeztet rá egy rövidke sínpár.

Nem okozott a maihoz hasonló riadalmat a Felgyő–Csongrád kisvasút negyven évvel ezelőtti megszüntetése, jóllehet jóval nagyobb szerepet játszott a múlt századi társadalom életében ez az úgynevezett keskeny nyomközű vasút, mint a 147-es szárnyvonalon közlekedő nagytestvére. A századelő őszi betakarításainál felmerülő szállítási nehézségek indokolták, hogy a nyugati példát kellene követni, ott ugyanis már szem előtt tartották azt a tételt, miszerint „egy ló hatszor annyi árut tud elhúzni sínen, mint az úton." Felgyőn, Gróf Károlyi László uradalmában az 1920-as évek elején kezdtek foglalkozni a gondolattal, amit 1923-ra meg is valósítottak. Akkor épült meg az Alsómajor és a Felsőmajor közötti első szakasz. Egy év múlva már 17 kilométer hosszan kacskaringózott a felgyői határban a lóré vasút, amely nem csupán az uradalmi szeszgyárat és sertéstelepet kötötte össze az istállókkal, hanem egészen Csongrádig ért. 1926-ban már motorizált vontatók is megjelentek a kisvasúton.

A lóréra ma már csak a felgyői alsómajor istállójában emlékeztet egy rövidke sínpár.
Fotó: Bíró Dániel

A város is jól járt az alternatív közlekedési eszközzel, a helyhatóság ugyanis kövezetvámot szedett a csongrádi szakaszért, s ebből burkolták a település saras utcáit. A zökkenőmentes működésnek a háború vetett véget: a világégés idején a lakosság bontani kezdte a vágányokat, amelyek csak 1946-ban kerülhettek vissza a helyükre. Ekkor alakult meg a Szentes és Vidéke Gazdasági Kisvasút Szövetkezet, amely merész terveket dédelgetve azon ügyködött, hogy a heti piacokhoz és az országos vásárokhoz csongrádi csatlakozással járatokat indítsanak. Előbb pénzügyi nehézségek, majd az 1949-es államosítás miatt hiúsult meg az elképzelés megvalósítása.

Halat, s vadat is vittek rajta

A lóré nyitott vasúti kocsit jelent, és az angol lowrey szó átvétele. Így terjedt el a köznyelvben is a XIX. század második felében. A kisvasutat hordozható, úgynevezett repülővágányokból építették, a talpfákat a saját erdőkből termelték ki a tulajdonosok. A lórék az óránkénti 15 kilométeres sebességre voltak képesek. Elsősorban cukorrépa szállítására szolgáltak, de más mezőgazdasági terményeken kívül – a felgyői dokumentumok szerint – lovat, szappant, élő sündisznót, halat és nyulat is szállítottak vele. Megyénkben Árpádhalmon, Derekegyházon, Nagymágocson és Algyőn is működött ilyen kisvasút a huszadik század első felében.

Azt, hogy milyen fontos szerepet töltött be akkoriban a lóré vasút, jól érzékelteti, hogy a tanyai iskolákat járó tanítónak saját sínautója volt. A 73 éves Máté Imre ma úgy emlékszik, az iskolának is volt lóréja, azzal hozták be a gyerekeket az Istvánmajorból, de kirándulni is azzal jártak.

– Délelőtt és délután közlekedett a lóré, s ha volt üres kordé, akkor felülhettél. Én például többször kísértem el apámat zughalászni, lóréval mentünk a Kláramajorhoz. Egyszer el is kapott bennünket egy jégeső. Kopogós élmény volt, felejthetetlen – mesélte lapunknak Palásti Józsefné.

Tíz évvel a helyreállítás után, 1956-ban üzemen kívül helyezték a Csongrádra vezető vonalat, de a többi szakaszt tovább használták. Az 1960-es években Csongrádon elbontották a kisvasút pályáit, a megmaradt vonalakon viszont felújítást terveztek. Mivel a rekonstrukció halasztódott, és egyre több baleset történt az elhasznált szakaszokon, 1967. március 15-étől megtiltották a személyszállítást a felgyői lórén. Nem sokkal később arról is döntés született, hogy a korszerűsítés helyett egy műút építése nyújthat megoldást a szállítási feladatok megoldására, ezért 1968 tavaszára teljesen felszámolták a Felgyő–Csongrád kisvasutat. A közel ötven éven keresztül közlekedő lóré vasútra ma már csak a felgyői Alsómajor istállójában emlékeztet egy rövidke sínpár.

Olvasóink írták

  • 1. Bede András 2007. december 06. 19:53
    „Annyit azért nem ártott volna odaírni, hogy a vasút történetére vonatkozó adatok Bede András: A Csongrád-Felgyő gazdasági vasút c. tanulmányából valók (Megjelent az Oppidum Csongrád 1997-es számában).
    Egyébként jó a cikk és a kép.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szatírt fogtak Csongrádon

Csongrád - Templomból hazaigyekvő kislányok előtt mutogatta magát szeméremsértően egy férfi… Tovább olvasom