Kretovics László, a kitaszítottak támasza

Az elesettek és kitaszítottak pártfogója Kretovics László, a rókusi templom plébánosa. 35 éve végzi börtönpasztorációs szolgálatát, és akárki csönget is a parókián, biztató szavakra és legalább néhány szelet kenyérre biztosan számíthat.

Koós Kata

Még a plébános kutyája, Donna is mentett jószág. Archív fotó: Karnok Csaba

Február 14-ig szavazhatnak olvasóink Év embere online versenyünk jelöltjeire. Egyikük Kretovics László, aki három és fél évtizede plébánosa a szegedi Szent Rókus templomnak.

Lelkipásztorként személyre szabott figyelemmel és jó szavakkal, ugyanakkor határozott iránymutatással igyekszik a híveket a krisztusi úton tartani. Szívügye az elesettek, a táradalom peremén vagy abból kitaszítva élők segítése. Bárki csöngessen is a plébánián, reménykeltő mondatokra és legalább néhány szelet kenyérre bizton számíthat. Hajléktalanok gyakori látogatók, de árva gyerekeknek is szokott ételt küldeni a plébános. 2015 óta a kapu mellett egy „ételt adok – ételt kapok” gyűjtőláda is a segíteni vágyók rendelkezésére áll, amelybe a nélkülözőknek helyezhetnek el élelmiszert.

Kretovics atya szintén 35 éve végzi börtönpasztorációs szolgálatát is, a krisztusi szeretet végtelen irgalmának reményét víve a börtön falai közé.

A deviáns emberek is emberek. Sokszor talán különbek, mint akiknek elvileg semmi bajuk sincs. Sokszor nem véletlenül kerülnek oda. Nyilván van közöttük, aki nagyon törekszik, de gyakran a maga nyomorúsága, a gyerekkora taszítja be

– mondta el lapunknak a plébános.

Kiváló szervező, fáradozásainak köszönhetően szépült meg az elmúlt években kívül-belül a rókusi templom. Többek között restaurálták a tetőt, újra szólnak a harangok, jár a toronyóra, megtörtént a külső-belső festés, belül tardosi márvány burkolatot kapott a padló, felújították a padsorokat, az orgonát és a szentélyt is.

Még Kretovics atya kutyája, Donna is mentett jószág, aki több mint három éve hű társa és odaadó házőrzője a plébánosnak, aki a templom környékét több interjúban humorosan csak Chicagoként emlegette.

Több reménységet és bizalmat kellene tanúsítani az emberrel szemben, és bízni kellene a fölöttünk lévőben, Istenben is. Egymással legyünk békességesek, mert úgy veszem észre, valahogy egyre kevésbé csípik egymást az emberek

– osztotta meg lapunkkal aktuális jó kívánságát a plébános.