2023.10.15. 20:30
Plébánosok négylábú kedvencei
Donni utálja a felmosófát és a fényképezőgépet, de a déli harangszó lelkesedéssel tölti el. Bütyök mise alatt gyakran beszökik a templomba, lehet, hogy pap szeretne lenni. Rozi és Böbe pedig az egyik mise alatt „kiolvasták” a plébános fél könyvtárát, aki azóta Mozart és Bach zenéjével altatja őket a vasárnapi mise alatt.
A plébánia az alapvetően barátságos Donni birodalma. Fotó: Karnok Csaba
Három plébánosnál jártunk. Mindhárman nagy kutyabarátok, szeretettel gondoskodnak négylábú kedvenceikről.
Donni, a parókia védelmezője
Belépve a szegedi Szent Rókus Plébániára, gyorsan kiderült, hogy a parókia éber őre nem szíveli a magamutogatást. Még akkor is hangosan ugatott bennünket, miközben pacsira nyújtotta mancsát fotóriporter kollégámnak.
Kretovics László plébánosnak három éve hű társa Donni, a tragikus múltú németjuhász. Kretovics atyának nem ő az első kutyája. Donni előtt egy németjuhász-vadászkutya keverék, azelőtt pedig három puli őrizte a plébániát.
Amikor az előző kutyám elpusztult, mindenképpen egy értelmes jószágot szerettem volna, és a németjuhászt ajánlották. Így megkerestem a fajtavédőket, akik az akkor féléves Donnát javasolták. Elmondták, hogy komoly lelki sérülései vannak, ugyanis Donnit akasztották. Később az az érzésem támadt, hogy kocsi után is húzhatták szegényt, mert alig tudtuk autóval elhozni, annyira rettegett
– mesélte a plébános.
A félénk kiskutya ugyanakkor három évvel ezelőtt látatlanban is bizalmat szavazott új gazdájának.
A fajtavédők mesélték, hogy korán reggel megmondták Donnának, hogy aznap megyek érte. Erre Donni odaállt a kapuhoz, és egész nap csak várt, nem tágított. Amikor megérkeztem, azonnal odaszaladt hozzám, és azóta is így együtt vagyunk
– mondta el Kretovics atya.
A megrázó emlékek miatt Donni nem visel el semmit a nyaka körül, így póráz nélkül a nagy közös séták kivitelezhetetlenek. Ám a plébánia és a kert teljes egészében a nagy hangú, de alapvetően barátságos kutyus birodalma.
Donni sokak kedvence. Őrzi a házat, sokszor a folyosón várja az érkezőket. Nagyon jól ismeri az embereket, többet ér, mint bármilyen riasztó. Azt rögtön tudja, ha valaki rosszban sántikál, de azt is, ha valaki fél tőle. A hangzavart és a felmosófát nem szereti, egyébként nagyon szeretetreméltó jószág. Mindig a sarkamban van
– mondta el a plébános.
Ott-tartózkodásunk során kiderült, hogy Donni zaklatott ugatása korántsem ellenünk szólt. Nem velünk volt baja, csupán nem rajong a fényképezőgépekért. Ellenben a déli harangszó minden alkalommal nagy lelkesedéssel tölti el. Számára ugyanis a templomtorony harangja mindennap ugyanazt kongatja: „figyelem, itt az ebéd ideje”.
Bütyök, a csupaszív öntudat
Kicsi a bors, de erős – tartja a mondás, amely felettébb passzol Benyik György plébános kutyájára. A Szent Gellért Plébánia kétéves, koromfekete házőrzője Bütyök, aki fajtája szerint leginkább kertekaljai vegyesként határozható meg. Ha megszólal a plébánia csengője, Bütyök már rohan is a kapuhoz, és minden alkalommal hangos, öntudatos ugatással fogadja az érkezőket. Hiába találkoztunk már többször, az ugatás nem szűnik meg addig, amíg meg nem győződik arról, hogy gazdája szerint rendben vannak a látogatók.
Három hónapos volt, amikor Benyik atyához került a kis, fekete szőrgombóc, akivel életének kezdeti időszakában szintén nem bántak kesztyűs kézzel.
Meglőtték, aztán meg akarták mérgezni. Kisteleken egy magán-állatmenhely fogadta be, és a fényképét felrakták a honlapjukra. Akkor már nagyon öreg volt az előző kutyám, Örzsike, aki a világ legszelídebb jószága volt, és akit mindig csak úgy írtam le, hogy egy dauerolt hölgy, egy kis medve és egy Combino villamos ötvözete volt. Bütyököt eredetileg azért hoztam, hogy az idős kutyát vidítsa. Miután Örzsike elment, én léptem a helyébe, és azóta Bütyök le nem száll rólam. Befogadta a plébános, ő pedig megfogta az Isten lábát
– mondta el mosolyogva Benyik atya, akinek Bütyök már a sokadik kutyája.
Mindegyik különleges volt, sok esetben ezt a névválasztással is jelezte a plébános, mint például Jeromos, Spinoza vagy Tacitus. Bütyök ragaszkodása és szeretete gazdija iránt valóban határtalan. Benyik atya bárhová megy, hű társa mindig ott topog árnyékában. Ha a látogatók simogatják, jutalomfalattal ajándékozzák, fél szemmel akkor is gazdiját figyeli. És nincs az a jóleső simogatás, amit ne szakítana félbe pár perc után, hogy visszatérhessen a plébános mellé.
Bütyök sokáig mindennap hajnali háromkor keltette gazdáját, mára sikerült elérni, hogy hajnali ötkor zengje az ébresztőt. Minden macskával haragban áll, de szereti bosszantani a kertítések mögött ugató kutyatársait is.
Hagy dolgozni, de, ha sokáig ülök a számítógép előtt, mindig jelzi, hogy mikor volt elég. Sőt bele is folyik a munkámba. Szerintem szeretne pap is lenni, mert többször átszökött már a templomba, miközben miséztem. Nem zavart senkit, csak szétnézett, aztán szépen leült. Ha pedig túl hosszan prédikálok, mindig ugatni kezd. Éppen ezért el is neveztem egyházi címmel Monsi-gneur Bütyöknek
– mesélte nevetve Benyik György.
Fotó: Török János
Ha az emberek csak feleannyira ki tudnák mutatni, hogy mennyire örülnek egymásnak, mint egy kutya, akkor sokkal jobb lenne a világ
– tette hozzá Benyik atya, majd búcsúzóul József Attila A kutya című költeményével ajándékozott meg.
Egyszer csak előbúvik nappali rejtekéből, belőlünk az az oly-igen éhes, lompos, lucskos kutya, és Istenhulladékot, Istendarabkákat keresgél
– a költemény végét pirossal keretezte a plébános.
Mozart és Bach zenéjére alszanak
Salamon Lászlónak, Mindszent plébánosának két kutyája van, Böbe és Rozi. Hármukkal a Mindenszentek-templom hatalmas kertjében találkoztunk. Ahogy beléptem a kapun, Rozi már szaladt is a jobb kezemhez egy kis simogatásért, Böbe pedig a kedvenc sárga frizbijét nyomta a bal kezembe. Salamon atya csak mosolygott, ő már tudta, ha csak egyszer is eldobom, nekem végem. Így is lett. A vég nélküli frizbidobálástól időnként Rozi mentett meg, amikor elvette Böbétől a sárga karikát, hogy legyen egy kis nyugi, de rövid időn belül visszaadta. A két magyar vizsla rendkívül barátságos és okos.
Papnövendék koromban nagyon a lelkünkre kötötték, hogy csak semmi kertészkedés, kutyázás, minden időt a hívekkel kell tölteni. Egy darabig tényleg így éltem. Négy évig káplán voltam, minden évben máshová helyeztek. Akkor nem is tudtam volna állatot tartani, maximum halakat. Az igehirdetéshez azonban nemcsak arra van szükség, hogy a nap 24 órájában „agitproposok” legyünk, megfelelő emberi minőség is kell. Hogy jobb ember legyek, ebben is segítenek a növények, a macskák és a kutyák
– mondta Salamon László. Elmesélte, Kisteleken nőtt fel, a családi ház körül mindig voltak állatok. Mindszentre kerülése után egy cica szegődött a plébániára, Cilike, majd jöttek a kutyák.
Böbét 2017-ben kiskutya korában kaptam a hívektől a névnapomra. Mivel papként sok teendőm van napközben, nem volt annyi időm rá, mint amennyit szeretett volna, azt vettem észre, hogy szomorkodik. Ezért kapott egy barátot, Rozmaringot, akit Rozinak becézek. Cilike és a két kutya nagyon jó barátságban vannak, a cica a főnök
– tudtuk meg Salamon Lászlótól a hatalmi sorrendet.
A kutyák sok mindenre megtanítottak, például a rendszerességre. Nekik mindenük a napirend, mindig ugyanabban az időpontban várják az etetést, a sétát, az esti elköszönést. Böbe a játékosabb, Rozi a bújósabb, kicsit félénkebb, legalábbis annak tűnik, mert szerintem a különböző kis „disznóságokban” ő az ötletadó. Télen például bent vannak a kutyák. Volt, hogy a vasárnapi mise előtt lefeküdtek a foteljükbe, mondtam nekik, hogy viselkedjenek jól. Rozika titokzatosan mosolygott. Mire visszaértem, a könyvtáram egy részét „kiolvasták”. Hogy a könyvek is megmaradjanak és a kultúra iránti igényt is kielégítsük, hosszas kísérletezés után rájöttem, hogy Mozart és Bach zenéjére szépen elalszanak. Így míg én misézek, ők alszanak, és nincs „olvasási” probléma
– mondta a plébános.
Persze a kutyák egyéb csintalanságokat is elkövetnek, például átrendezik a kertet, sáros lábbal mindent összetrappolnak. A vizslák előre jelzik a gazdi hangulatát is. Reggelente még az ágyban megszaglásszák, ha azt érzik, hogy az atya most bal lábbal kel fel, akkor nyöszörögnek egyet, vagy elfordulnak. A hívek is nagyon szeretik a plébános kutyáit.
A jelenlétük, a lelkületük is sokat számít az életemben, nagyon sok örömet jelentenek
– mondta Salamon atya.
