Délmagyar logó

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -11°C | 0°C Még több cikk.

A solti káposzta

"A solti káposzta kacskaringós levelére pedig az van ráírva – tessék megkapaszkodni –, hogy Kossuth rádió, Budapest. Vasárnap hallottam, nem a káposztából szólt ide, hanem Komáromból."
Ismerik a vecsési káposztát? Biztosan ismerik. Finom is. Hát a csanytelekit? Azt is ismerhetnék, mert van legalább olyan jó, de még mindig nem meri döngetni a hírnév kapuit. Lelemény és szakértelem ötvöződik abban is. És a bakanóta káposztáját? Amelyiknek a kacskaringós levelére az van ráírva, hogy érted leszek, rózsám, három évig katona. Na, ez már, Istennek legyen hála, nem aktuális.

Félve írom le ezt a szót, mert eddig mindig avval küldtek el melegebb éghajlatra, ha valamit meg akartam írni, hogy most nem aktuális. Pártfőnökök is, egyháziak is. A lényeg azonban az, hogy nincs már sorozott sereg, amelyik menetelve énekelné a káposztanótát. És az is lényeges, hogy nem az én kívánságomra szüntették meg.

A solti káposzta kacskaringós levelére pedig az van ráírva – tessék megkapaszkodni –, hogy Kossuth rádió, Budapest. Vasárnap hallottam, nem a káposztából szólt ide, hanem Komáromból. Egykori tanítványom szokott onnan fölhívni telefonon, legtöbbször frontváltások előtt. Senki ne rója föl neki, hogy én is tanítottam majdnem ötven évvel ezelőtt, de nekem se, hogy nem jobbat választottam. Kertészetben jeleskedett, a káposztafélékhez való vonzódása is megmaradt, bár túlfűtött affinitása van a világ minden titokzatos dolga iránt. A vérszívó bolhában is a természet tökéletes teljességét találja. Azt mondja, ott, az adótorony tövében, ha a káposztafejet tartja valaki a füléhez, az is a központi muzsikát húzza bele.

Ő esküszik rá. Biztosan nem igaz, de azért jó. A kitalálója arra akarta fölhozni példának, hogy olyan erős a térerő, akármi megszólalhat. Még ezt se teszi hozzá: ha az Isten akarja. Mert, ugye, ha istenigazából akarja, a kapanyél is elsül. Adósa senkinek nem akarok maradni, cserében elmondtam neki is Pórszász Jánosék esetét a macskával.

Neves farmakológus volt Szegeden Pórszász János, ennélfogva kísérleti állatai közé a macskát is fölvette. Beadtak neki valamilyen vegyszert, leendő gyógyszer alapanyagát, vagy megetették vele, már nem tudom, pedig jó barátságban voltunk egymással. A kísérletek többsége nem szokta figyelembe venni a munkaidő-beosztást, éjfél tájban is figyelgették, méregették, és írogatták a hatást. Műszerüknek biztosan volt két kivezetése, esetleg tűben végződve, azt ide szúrták, oda szúrták, és figyelték a mutatók rezzenését, meg a hangszóró sercenését.

El tud álmosodni éjféltájra az ember, lehet, hogy ez is belejátszott a műveletbe. Egyszer csak arra riad föl dermedtségéből a kisded társaság, hogy megszólal a macska. Hajszálra úgy, mint a rádió. De oroszul. Gavarit Maszkva! Itt Moszkva beszél!

Valahogy úgy záródott a műszerek alkotta rezgőkör, hogy éppen az ottani adóra hangolódott rá. El tudtam képzelni azonnal, detektoros rádiót eszkábálva kitanultam a rezgőkörök játékát. Másnap reggel, amikor referálni mentek a professzorhoz, ezt is előadták. Valami olyasmit mondott a professzor, nem is tudta, hogy orosz macskával kísérleteznek. Vigyázzanak, egy szót se róla, senkinek, nehogy megüssék a bokájukat.
Hja, kérem, ha a káposztából a Kossuth rádió szólal meg Solton, akkor a legtermészetesebb, hogy az éjféli macska oroszul jelentkezett.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Almák és emberek

"Napról napra elhaladok az almáskert mellett. Eszembe jutnak a bevásárlóközpontban az ezer… Tovább olvasom