Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Élet, halottak napján

"Gyereksírás – átjavítjuk: -kacagás – veri föl a temetők csöndjét (javítjuk: zsivaját) ilyenkor. Ez nekem, és még sokaknak, kissé talán furcsa – ismét sokaknak viszont egyáltalán nem az."
Én nem tudom, másoknál hogy volt – de nálunk gyerekkoromban nem számított divatnak az, hogy minket, gyerekeket mindenszentekkor, halottak napján temetőbe cipeljenek a felnőttek.

Azaz most már tudom: másoknál sem volt az. Legalábbis az a néhány ember, akivel ezügyben a minap beszéltem, mind azt kommunikálta: őket bizony otthon hagyták ilyenkor a szülők-nagyszülők – alkalmasint bezárták őket a szobába, játszani.

Újabban más a helyzet. Gyereksírás – átjavítjuk: -kacagás – veri föl a temetők csöndjét (javítjuk: zsivaját) ilyenkor. Ez nekem, és még sokaknak, kissé talán furcsa – ismét sokaknak viszont egyáltalán nem az. „Jó, ha a gyerek tudja, ki volt a dédike" – fogalmazott egy anyuka az alsóvárosi temetőben tartott, kevéssé reprezentatív közvélemény-kutatásunk kapcsán. „Tudnia kell, hogy ki volt a világ legjobb nagypapája" – mondták arrébb, sírkarbantartás közben. Még arrébb nem mondtak semmit: a világ legtermészetesebb dolgának tartják, hogy miközben a nagyszülők árvácskák ágyát kapálják, kicserélik a vizet a krizantémok műanyagflaskájában – a gyerekek bújócskát játszanak a sírok között.

Tiszteletlenség ez? „Túl életes", a halál sírkertjében? Első pillanatra annak érzem – aztán elgondolkodom. Az élet része a halál. Attól, hogy a temetőben holtak vannak elhantolva – az élőknek még nem kell élőhalottakként viselkedniük. Ha a gyerekek nem tudják meg, ki volt a dédike, ki volt a nagypapa – hogy egyáltalán, léteztek, sőt léteztek előttük is, és fognak is létezni, nemzedékek és nemzedékek még – talán még nagyobb tragédiaként élik meg azt, mikor majd létfonaluk foszladozni kezd és elszakad.

Most persze könnyű okosnak lenni – a síron túlról aligha fog reklamálni valaki. Senki nem kér helyesbítést: nem így van, hanem ellenben úgy. Egy bizonyos, attól, hogy mindenszentekkor, halottak napján ma már egész családok mennek megemlékezni, felnőttek-gyerekek vegyesen viszik a mécsest-virágot-koszorút – inkább élő lesz a világ, mint holt.
És az is biztos, hogy ennek halottaink is csak örülnek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szomszéd rétje

"A szabadkai piac a hetvenes években és a nyolcvanasok elején élte fénykorát, amikor Magyarországon… Tovább olvasom