Délmagyar logó

2018. 09. 22. szombat - Móric 17°C | 26°C Még több cikk.

Fesztivál

Dehogy hagyom, hogy letapossák a sarkam a már nem szomjas lányok és legények, férfiak és asszonyok a dugig telt Széchenyi téri borfesztiválon, inkább elmegyek borozni egy rendes, nyugodt vendéglátóegységbe, ahol még ülőhelyet is találok. Ott azután kérek egy palack illatos szőlőből készült, száraz fehérbort – ugyanazért a pénzért –, s ha meleg van, szódával is megbolondíthatjuk. Ahogy öregszem, kezdek hajlani arra a bölcsességre, amit egyre többször hallok az öregfiúk focicsapatában a nagy szegedi fesztiválok idején.

Most itt van a hal és a halászlé ünnepe, ami a borfesztivál után Szeged második legnagyobb tömeget megmozdító gasztronómiai rendezvénye. Mondja a csapat korelnöke, az is hülye, aki ebédidőben, a tiszai rakpart forró aszfaltján hosszú ideig áll sorba azért, hogy vékony falú műanyag edényben megkapja az ugyancsak forró halászlét. Ha még egy kis erős paprikával is megbolondítja, garantált az intenzív izzadás, ami meglehetősen sokat ront a gasztronómiai élményen. 

Szóval most és máskor is el szabad menni egy halászcsárdába, leülni az árnyas kerthelyiségbe, és ott porcelántányér mellé teszi elénk a pincér a halászlével teli kisebb vagy nagyobb bográcsot – ugyanazért a pénzért. És ha nagyobb az adag, a felénél újra lehet melegíttetni az ételt, mert az forrón az igazi.

Tény, nincs fesztiválhangulat, kevesebb az ismerős, kisebb a társaság, de mindenképpen mérlegelhető alternatíva. Akkor is, ha maximálisan dicsérjük a bor- és a halászléfesztivál ötletgazdáit és mindazok munkáját, akiknek köszönhetően ilyen nagy, a város jó hírét vivő, szállodai szobákat megtöltő rendezvény kerekedett ezekből. Mert ahogy borkultúrában sokat ment „elébb" Szeged a borfesztivállal, úgy növelte a halfogyasztást a halászléfesztivál, kedveltette meg ezt az egészséges ételt az emberekkel – és nem csak erre a három napra.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csiribá

Nincs még egy ilyen dolog, ahol önszántunkból eltűrjük, sőt várjuk, hogy átdobjanak bennünket a… Tovább olvasom