Délmagyar logó

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda -1°C | 9°C Még több cikk.

Fesztiválfíling

"A fesztiválozó fiatalság sétál, „várost" néz, kirándul – és közben a település lakóinál is költi a pénzét."
Emlékszem, mennyire lelkes voltam, amikor 93-ban sikerült eljutnom az első Sziget Fesztiválra – leánykori nevén Diákszigetre –, ami akkor még korántsem a bizniszről szólt. Vagy amikor úgy sodródtam bele a Körös-toroki napokba, hogy se sátram, se hálózsákom nem volt – mégis élveztem a fílinget. A szabadság illúzióját adta, hogy szülők és szabályok nélkül pár napig nonstop bulizhattam, ismerkedhettem, sörözhettem – amíg pénzem és a fizikai állóképességem tartott. Nem érdekeltek a napi gondok, hogy mi van otthon, vagy mi történik a világban, egyszerűen kikapcsoltam.

Ugyanígy működnek, ugyanekkora vehemenciával vetik bele magukat a fesztiválfílingbe ma is a fiatalok – tapasztaltam pár hete a Zamárdiban rendezett Balaton Soundon. A különbség annyi, hogy azóta trendi lett fesztiválozni, és sokkal több pénzt verhetnek el közben a fiatalok. A telt házas Sound például – válság ide, válság oda – 200 milliós nyereséget hozott a szervezőknek. Rengeteg fiatal ugyanis egyfajta nyaraláspótlékként tekint a fesztiválokra – ami az árakat elnézve nem is csoda. A Balatonhoz legközelebb ugyanis talán Horvátországban kell egy kakaós csigáért és egy kaukázusi kefirért 600 forintot fizetni. Meg van tenger is: igaz, hogy édesvizű és sekély, de hullámzik, lehet benne úszni, és a miénk.

És bár a mélynyomó még alvás közben is az ember gyomrában dübörgött, a Zamárdiban élők és a mezei nyaralók nem zaklatták a fesztiválozókat és a szervezőket azzal, hogy nagy a zaj. A nyaralók tudták, mi várható, és füldugót vásárolva elfogadták a helyzetet. A helybeliek pedig felismerték, hogy ilyenkor 4 nap alatt annyit kereshetnek, mint egész nyáron. Merthogy a fesztiválozó fiatalság sétál, „várost" néz, kirándul – és közben a település lakóinál is költi a pénzét.

Ezt a Csongrád megyeiek egy részének még nem sikerült belátnia. Csőstül kapjuk majd a hívásokat a Csörögbe augusztus végén azzal, hogy nem lehet aludni a SZIN hangereje miatt. Ahogy a csendhez szokott csongrádiak is minden évben telefonálnak a rendőröknek, hogy hangosak a Körös-toroki napok rendezvényei, vendégei. Csak közben elfelejtik, hogy ez a néhány ezer hangoskodó turisztikailag, a városmarketing és a helyi adókat fizető vállalkozók bevételei szempontjából mennyi pluszt hoz.

De azért már nálunk is tapasztalható fejlődés. A SZIN-en is csak a 2003-as újrakezdés idején jelent meg a szomszédból egy baltás úriember azzal, hogy mindjárt szétveri a hangosítást. Azóta csak a városházának, a rendőrségnek és nekünk panaszkodnak. Pusztítással, gyilkossággal mostanában már senki sem fenyegetőzik – ami igazán biztató tendencia.

Olvasóink írták

  • 1. őrgróf 2009. augusztus 02. 09:57
    „A kulturált szórakozás egy dolog. A düb-düb (zene?!) is egy dolog,oks. Élveztem 3 napig a Köröstorokban. Tényleg nem tudtam aludni, de ez sem gond. Négy nap alatt százezret elkölteni, ez sem gond sőt öröm, mert volt miből. DE: akkor ne panaszkodjanak a fiatalok, hogy tandíjat kell fizetni, azt is legyen miből?! Nem kellene reggel 9-kor (már - vagy még?! )totál beájulva rókavadászatot rendezni az utakon...Biztosan nagy volt a "bevétel" de csak ez számít? Hol van a "jól érezzük magunkat, egymást"? Hol van az öröm, a felszabadultság (nem alkohol)mámoros érzése?”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A disznóvágás joga

"Azok után, ami az ötvenes években Magyarországon történt, tényleg komoly ellenállásba ütközne a… Tovább olvasom