Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Ha nem szakad le a csillár

"Pénzköltiék háza előtt tegnap elment egy kamion, és úgy berezonáltak a falak, hogy most le akar szakadni a csillár. Ha épp akkor szakad le, amikor valaki elmegy alatta, azt agyoncsapja. Pénzkölti tehát szolgáltatót keres a csillár rögzítésére, s telefonál."
Pénzköltiék háza előtt tegnap elment egy kamion, és úgy berezonáltak a falak, hogy most le akar szakadni a csillár. Ha épp akkor szakad le, amikor valaki elmegy alatta, azt agyoncsapja. Pénzkölti tehát szolgáltatót keres a csillár rögzítésére, s telefonál.

– Érdeklődnék: vállalnák-e egy csillár rögzítését. Az történt ugyanis...
– Öt előtt öt perccel jelentkezik be? – hüledezett a központosnő. – Magánál van?!
– Nem, nincs nálam – válaszolta Pénzkölti.
– Nem a csillár, maga! Öt perc múlva zárunk, holnap reggel nyolctól, nem, kilenctől nyitunk. Viszhall!
Új nap, új telefonozás. – Csókolom, tegnap kerestem önöket a csillár ügyében, és...
– Kollégáink már kinn vannak, különböző helyszíneken. Megadok egy mobilszámot, hívja azt. Viszhall!

Újabb telefon. – Jó napot kívánok, a cégüknél adták a számát. Csillárt szeretnék rögzíttetni, félő, lesza...
– Mikor lenne ez magának aktuális?
– A napokban bármikor, öt után.
– Hamarabb nem jó?
– De, ma például...
– Nem úgy értem. Öt előtt nem jó?
– Sajnos nem, ötig dolgozom.
– Én is, úgyhogy öt után ki van zárva. Fél kettőkor?!
– Jaj, hagyjuk. Elnézést. Azt hittem, ez egy szolgáltatás, és hogy kapitalizmusban vagyunk... Úgy hallottam, a szolgáltatók között 1989 óta jelentékeny versenyhelyzet képződött, úgyhogy jobbnál jobb ajánlatok közt válogathatok. Viszonthallásra!

További telefon, további cég.
– Öt óra után? A napokban? Hááát, én végül is megnézhetem, mi van nekem ide a kisokosomba beírva, de... – Hosszas csönd a vonal túlsó végén. – Nem. Mégsem tudom bevállalni, rengeteg a megrendelésünk. Miért nem szólt négy héttel ezelőtt?
– Tudom, hogy nem szabadna, meg hogy micsoda eljárás, de nálunk csak most akar leszakadni a csillár. Van ilyen...
– Jogos, jogos. Khmmm. Mondjuk, február tizennyolcadikán, délután háromnegyed három és negyed négy között ki tudnék menni, ez azonban nem biztos. Megadom egy kollégám számát, hátha ő nincs ennyire betáblázva, én persze az ő nevében nem nyilatkozhatok. Viszhall!

Újabb telefon. – Jó napot kívánok, elnézést a zavarásért, egy csillár ügyében...
– Huhú, munka? Telve vagyok, telve! Mondjuk, szombat este háromnegyed tizenegy után... Akkor jövök hazafelé a sógoréktól, akkor elkanyarodok maguk felé...
– Te jó ég. Hamarabb nem lehet?
– Mér, ez se jó? Nem maga dolgozik ötig? Magáról már beszélve van a szakmában, hogy lehet valaki ennyire rugalmatlan? Megadom egy kollégám mobilszámát, keresem, keresem, keresem, na, vajon hová tehettem..., no még ilyet, nem találom..., majd csak meglesz, semmi vész..., még mindig keresem..., tartsa!

...És Pénzkölti hívta, egyre csak hívta a különböző számokat. Végül sikerült megtalálnia, aki ráért rögzíteni a csillárt, de előtte – megszámolta – hetvenhárom percet beszélgetett különböző távközlési társaságok számain. S bár a csillár nem szakadt le, ez a hetvenhárom perc – anyagilag – számára pontosan olyan hatású volt, mintha a fejére szakadt volna.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A sztráda árnyéka

"Nincsen rá még jó magyar szavunk, és erősen gyanítom, már nem is lesz. Az autópálya kerek három… Tovább olvasom