Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Kertmagyarország

"Egyszerre túl nagy és túl kicsi is a Mórakert. Nagy, amikor a csarnokokat, a feldolgozókapacitást, az általános költségeket nézzük, kicsi amikor a multikkal áll szemben."
Mindig drukkoltam a Mórakertnek, mert úgy gondolom, hogy a rendszerváltozás egyik legnagyobb vesztese volt a mezőgazdaság. A föld visszaadásával ugyanis sikerült szétverni egy már-már versenyképes agráriumot. Sok-sok életképtelen, gazdaságosság tekintetében méreten aluli szervezetnek esélye sem volt labdába rúgni a kapitalizmusban. Újra szövetkezni kellett tehát, ezt tette az úttörők egyikeként a Mórakert is. Elsőre talán túl nagyot markolt, óriási feldolgozókapacitást, nagy szervezetet alakított ki, igaz „nem számolt pénzt" költött erre. Kicsit talán mintaprojekt is volt, mint egykor Bábolna. A beruházási pénz nagyobb hányada azonban támogatásból, illetve hitelből származott, és valószínűleg az üzleti terv sem volt tökéletes.

Egyszerre túl nagy és túl kicsi is a Mórakert. Nagy, amikor a csarnokokat, a feldolgozókapacitást, az általános költségeket nézzük, kicsi amikor a multikkal áll szemben. Akik nélkül ma már egyszerűen nem lehet mennyiséget forgalmazni, és akik ügyesen ki is játsszák egymás ellen a hazai szereplőket. Addig versenyeztetik őket, míg a győztes „bekerülési ár alatt" adja oda az áruját a szemtelenül, az erő pozíciójából tárgyaló üzletkötőnek. Előbb vagy utóbb persze a Mórakert-címkés paradicsom is odakerül a polcokra, ám mellette ott az import is. Versenyeztetik az árut, miközben tesztelnek bennünket is, hogy mekkora árkülönbségnél nyúlunk a külföldi után, hány forint pluszt ér meg nekünk a hazai. No nem a napsütötte, a termelői, mert a mi fürtös paradicsomunk is jellemzően ugyanolyan talaj nélküli, tápoldatos, 21. századi technológiával készül, mint bárhol máshol. Így áll el, marad szép – kapával ma már nem lenne hatékony.

És van – volt – ebben a szövetkezetben valami nagyon magyar is. Tagság ide, közös tulajdon oda, időnként győzött a magánérdek. Előfordult, hogy a dorozsmai nagybani piacon drágábban kelt el az áru, mint ahogy a Mórakert átvette volna, miközben a szövetkezetnek is szüksége volt rá. Amikor meg a tagnak volt szüksége a Mórakertre – mondjuk mégsem kelt el az áru a nagybanin – vérig volt sértődve, ha nem vették át tőle a madárlátta paradicsomot vagy paprikát. Ez így nem működik, de az is igaz, hogy ebből biztosan nem lehetett összehozni kétmilliárdos tartozást.

Még kertmagyarországon sem.

Olvasóink írták

  • 4. achilleus 2009. július 30. 10:02
    „2. hozzászólás Logaritmus 2009.07.29. 18:22
    "már tavaly sem volt képes áthidalni azt az időt, ami az áru felvásárlása és a vevők - többnyire multinacionális áruházláncok - fizetése között eltelik."
    Talán maximálni kellene a fizetési határidőket, mondjuk 1 hónapban. Ehhez csak törvényt kellene hozni. Az ilyen törvények felesek, akár az ellenzék ellenére is meghozhatók. 7 év nem volt rá elég.”
  • 3. Gingko 2009. július 30. 02:56
    „Kerüljétek meg a multikat.”
  • 2. Logaritmus 2009. július 29. 18:22
    „http://hvg.hu/print/200930_KoRMANYSEGITSEG_FIDESZES_PRoTEZSALTNAK_Bedo.aspx

    "

    A szövetkezeti tagság, a helyi és a nagypolitika fonódik össze a csődközeli Mórakert gazdaszervezetben, amely jócskán részesedik egy 1,2 milliárd forintos állami segítségből.

    Fekete éve volt tavaly Göcző Mátyás medgyesegyházi dinnyetermesztőnek. A termést felvásárló Mórakert Zöldség-Gyümölcs Termelői Értékesítő Szövetkezet csak a töredékét fizette ki a tőle átvett árunak, és a 10,5 millió forintos tartozásából idén is csak 1,2 millió forintot törlesztett. Göcző az idei szezont baráti kölcsönből próbálja átvészelni, utána pedig - ahogy a HVG-nek nyilatkozott - más alapokra helyezi a gazdálkodást. Szélnek ereszti 20-30 idénymunkását, és csak annyi földet vet be, amennyit a családja meg tud művelni.

    A dinnyetermesztő egyike annak a több száz gazdának és beszállítónak, akinek adósa a Mórakert. A több mint 770 tagot tömörítő szövetkezet rövid lejáratú kötelezettségei tavaly a 3 milliárd forintot is meghaladták, amit további egymilliárd forinttal toldott meg az elsősorban fejlesztésekre fordított hitelek állománya. Az ország egyik legnagyobb, termelők által alakított értékesítő szövetkezete túlnőtte önmagát, 8 milliárd forintos árbevételéből már tavaly sem volt képes áthidalni azt az időt, ami az áru felvásárlása és a vevők - többnyire multinacionális áruházláncok - fizetése között eltelik. A válság beütése óta pedig a kereskedelmi bankok is lehúzták a rolót, gyakorlatilag felhagytak a forgóeszköz-hitelezéssel."”
  • 1. antikos 2009. július 29. 14:29
    „Nem kellett volna ennyit lenyúlni. Korrekt üzletmenettel is lehetett volna tíz év alatt sok pénzt keresni. De nem politikai vonallal. Értsétek ahogy írom...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lacafaca

"És vélhetően nem is veszik el egy jó darabig, mert még mindig tart a nyomozás, nincs gyanúsított az… Tovább olvasom