Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza 2°C | 8°C Még több cikk.

Lakat a sufnikon

"A keresgélés nem nagy kunszt: egyrészt óriási a kínálat, másrészt a teljes választék ott van az interneten, leírással, képgalériával, térképpel."
Igényes, egyszersmind olcsóbb szállást keres a magyar család, amikor belföldi nyaralást tervez. A keresgélés nem nagy kunszt: egyrészt óriási a kínálat, másrészt a teljes választék ott van az interneten, leírással, képgalériával, térképpel.

Ma már nehéz zsákbamacskát venni, nehéz úgy pórul járni, mint régen, hogy valaki fenyőbútorral berendezett horgásztanyát választott ki magának egy csendes faluban, és helyette egy sufnit kapott az 50-es évek retrónak nevezhető berendezésével, kilométerekre a tó partjától. Az internet meghozta a vendéglátásban is a váltást: aki ma – visszatérő – turistákat szeretne kiadó házába csábítani, annak bizony ki kell hajítania a régi, „négyszemélyes" rekamiét, és költenie kell a bútorra és a fürdőszobára.

Igényessé vált a magyar belföldi turista, mert igényessé tették a külföldi nyaralások is: már nem az a szempont, hogy „napközben úgyis fürdünk, mindegy, hol alszunk". Aki pénzt áldoz a nyaralásra, még ha viszonylag keveset is, nem megy az otthoninál rosszabb körülmények közé. Aki ma nyaral, az hegyre, völgyre, tóra néző panorámáért, árnyas teraszért, kényelmes ágyakért, gépesített konyháért, lovaglásért akar fizetni, és még azt sem bánja, ha medence is tartozik a házhoz.

Ezért én nem is szeretem a falusi turizmus, falusi vendéglátás kifejezéseket, mert az olcsóság képzetét keltik, holott nagy olcsóság nincsen. Egy minőségi balatoni magánszállás fejenként 3000 forint, míg valahol az Alföldön, a „falusi turizmusban" 2500. Ráadásul mitől is lenne falusi vagy városi a turizmus két, szinte egybeérő dunántúli településen, ahol az egyik, kétezres lélekszámú hely már városi rangra emelkedett, a másik még nem.

Az ilyen anomáliák miatt nem tetszik az sem, hogy a falusi vendéglátók tiltakoznak eddigi adómentességük megszüntetése miatt. Azért nem érzem indokoltnak a közterhek alóli kibújást, mert már senki sem az udvari sufnit, vagy az utcai tiszta szobát adja ki a csóró túrázó diáknak, mint nagyon-nagyon régen. A mai muskátlis, összkomfortos házakat szépen felújították a gazdáik, vagyis pénzt fektettek abba, hogy a beruházás előbb megtérüljön, majd nyereségesbe forduljon. Ezt mindenütt a világon üzletnek hívják.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hidegvérrel

"Legyen bármilyen etnikai, vallási hovatartozású, szexuális beállítottságú, aki a puskacső másik… Tovább olvasom