Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Lenni vagy nem lenni

"A nő azt is kockáztathatja, nem lehet többé gyermeke. Nem lehet édesanya."
Istenek vagyunk? Gyilkosok? Kétségek közt vergődő emberek? Egy kicsit mindegyik. Mindenesetre többen – nagyon sokan – eljutunk arra a pontra, amikor közösen vagy magányosan, zsarolással vagy egyetértésben döntünk életről és halálról. Mielőtt az élet élhetne. Ezt nevezzük abortusznak.

A pálcát régen elvesztettem, így nem is törhetem ketté. Értelme sem lenne, s jogot sem formálhat rá egy 44 éves egyedülálló férfi. Számos nyomós oka lehet annak, hogy párok, egyedül maradt, hagyott lányok, asszonyok a terhesség megszakítására „szavaznak". Még nem készültek fel a szülőszerepre, a „sokadik" gyerek nem hiányzik, nem tudják biztosítani számára a megfelelő körülményeket, túl fiatal a lány, gyűlöli, akitől megfogant, esetleg megerőszakolták, nem védekeztek, túl drága az óvszer, a tabletta. Mindegyikre rengeteg példát sorolhatunk. Felesleges. Mert a kérdés – a magzat oldaláról feltéve – mindig ugyanaz: lenni vagy nem lenni.

A válasz már nem. Csak egy adat: megyénkben 100 születésre 44 abortusz jut. Ez nagyjából megfelel a 45-ös országos átlagnak. Mit kezdjünk ezzel? Háborodjunk fel? Sopánkodjunk, siránkozzunk? Dühöngjünk? Tajtékozva emlegetve, hogy fogy a magyar? Vagy legyünk elégedettek, hogy nem érjük el a Heves megyei 64-et? Egyiket sem javaslom. Szabaduljunk meg előítéleteinktől. Hiszem, mert hinni akarom – nevezhetnek naivnak –, hogy a világ legnehezebb döntése a „sekszpíri" talányra válaszolni. A nő azt is kockáztathatja, nem lehet többé gyermeke. Nem lehet édesanya.

A mai technika mindent megmutat. Abortuszról, „kaparásról" is készült már dokumentumfilm. Láthattuk, a pici életkezdemény szinte menekült az orvos műszere elől. Akkor már nem kérdés a „lenni vagy nem lenni". Nem tudom, gyilkosság-e ez, mint sokan állítják. Azt viszont tudom: ítélkezni, ezért megbélyegezni senkinek sincs joga senkit.

Olvasóink írták

  • 6. emo_katinka666 2010. szeptember 21. 17:25
    „Sokan nem tudnak megfelelő életkörülményeket létrehozni, és ez a fagyasztott sperma ötlet jó lenne... Csak sajnos úgy tudom, hogy itt nincs ilyen izé...”
  • 5. theseus 2010. szeptember 21. 13:52
    „4. hozzászólás mazsolaszolo 2010.09.21. 08:48

    Az évi 44 ezerből szerinted mennyi a nemi erőszak következménye?
    Azok a kivételes esetek, amikor még azokban az országokban is engedélyezett az abortusz, ahol egyébként tiltják, vagy legalábbis korlátozzák (pl. Lengyelország.) Én nem ezekre utaltam, hanem azokra, akik felelőtlenül így "védekeznek", sokan rendszeresen. A kapcsolódó internetes cikk kommentjeiben írta valaki, hogy a szülészeten találkozott abortuszra visszajáró nőkkel, akik gyakrabban jártak oda, mint ő étterembe.
    A nem kívánt gyereket pedig örökbe is lehet adni. Sok példa van arra, hogy az örökbe fogadott gyermeket szeretettel felneveltek, és sikeres, boldog felnőtté vált. Sokan várnak örökbe adandó gyermekre, sokan hiába.

    A vakbeles hasonlat azért sántít, mert ott egy gyógyító műtétről van szó: olyan megbetegedett szervet távolítanak el, amelyik az életet veszélyezteti. Az abortuszok túlnyomó többségében pedig éppen fordítva: egy életképes magzatot kaparnak ki, veszik el tőle az életét, vagy legalábbis annak a lehetőségét.”
  • 4. mazsolaszolo 2010. szeptember 21. 08:48
    „1: Menekül...perzse, hogy menekül. Te is menekülsz a szike elől, ameddig lehet, ha megmondják teszem azt, hogy vakbeles vagy és műteni kell, most. De te ember vagy, ő pedig még nem az. Nem ő dönt a saját sorsáról, hanem az, akiben megfogant, mert annak a teste viseli a gyermeket és a szülés után következő 20 év felelősségét.
    A nemkívánt, gyűlölt gyerek sorsa minden pokolnál rosszabb. Ezt tessék szépen beleverni a beszűkült, agyakba. Ha egy alig nővé érett kislányt megerőszakol egy drága "hímtárs", és az a szencsétlen még meg is fogan, mit mondasz? Jössz az álszent dumáddal, hogy az életnek élnie kell...ó, hogyne! De melyik életnek és milyen áron? És ki ítélhet életre egy nemkívánt gyereket? (Van olyan eset is,a mikor a terhesség egyenlő a mama halálával vagy elmebeli teljes elborulásával.)

    SENKI.

    A döntés joga a nőé, akié a test.

    Imre Péter cikke nagyon szépen fogalmaz. Van egy nagyon szép film is, ajánlom mindenkinek: Árvák hercege. Nyitott és érző szívvel-lélekkel érdemes odaülni a film elé.”
  • 3. mazsolaszolo 2010. szeptember 21. 08:32
    „"A pálcát régen elvesztettem, így nem is törhetem ketté. Értelme sem lenne, s jogot sem formálhat rá egy 44 éves egyedülálló férfi."

    Bárki formálhat bármiről véleményt, kedves Imre Péter. (Még pálcát is törhet valaki fölött, ha úgy tetszik neki.)
    Egy 44 éves egyedülálló férfi éppúgy elmondhatja a véleményét az anyaság vagy a szoptatás, esetleg a szóban forgó abortusz témájáról, mint bárki más, aki tud beszélni - írni - és vannak gondolatai az adott témával kapcsolatban.

    Csúnya sztereotípia és ronda további előítéletekre késztető hozzáállás az, hogy a szülésről csak a már szült nők beszélhetnek (mert úgymond ezt ők ismerik), a gyerek-problémákról csakis a gyerekkel bírók (bár szívesebben írnám némelyikükről azt inkább, hogy A gyerekesek).

    Csak azért, mert egy férfi nem szül, még nagyon jól átérezheti és átálheti a párja vagy a másik nő fájdalmait - ha nem is abban a mértékben, mint az az ember, aki elszenvedi. Ezt hívják empátiának, ugye? :)
    Egyébként a saját fájdalmát mindig csak az adott ember érezheti a legtisztában, úgyhogy ez esetben a másik nő, aki már szült, és úgymond "ismeri" a szülési fájdalmakat, (vagy az abortuszt, vagy bármit, ami a női testtel-lélekkel történt) az is kívülálló. Lehet, hogy ismer valamit, amihez neki HASONLÓ volt, de egyáltalán nem ismeri pontosan AZT, amit a másik ember elszenved.

    Egy nő is kiválóan beleérezheti magát egy csak férfitestet érintő fájdalomba (pl. hereműtét), ha van benne empátia és némi képzelőerő. Az empátia ugyanis nem egyenlő a teljes azonosulással. Én nem mondhatom meg senkinek, hogy nekem jobban fáj valami, mint neki, mert a saját testemben én vagyok, én érzek, az övében pedig ő.

    Bárki bármiről mondhat véleményt, a véleményalkotás nem csak azok joga, akik "benne vannak" és ismerik. És ez az élet minden területére vonatkozik. A "nem tudhatja, mert nincs neki, mert nem volt neki, mert nem érezte át"... ez nagyon buta és előítéletes dolog. És bizonyos felhanggal együtt már veszélyes is, mert kirekesztő; valamint magát a gondolkodó, vélményformáló embert degradálja.”
  • 2. emo_katinka666 2010. szeptember 20. 18:06
    „Én néztem ilyen videókat:´( Dee sztem most, amikor a Ratkó- korosok elkezdenek öregedni, akkor megint lessz jó állás, és "visszaszaporodunk" egy picit... De aa túl sok ember azért nem jó, mert nagy lenne a nyomor...”
  • 1. theseus 2010. szeptember 20. 14:52
    „T. I.P!

    Lenni, vagy nem lenni (?)
    Eldöntendő kérdésnél kell a vessző - W. Sh-nél (Aranynál) is.

    Tartalmilag pedig: a magzat nem csak "szinte" menekül, hanem ténylegesen is. Nem kell eufemizálni, szépíteni a dolgokat.
    Lehet, hogy sokaknak nehéz kérdés, de az a szomorú, hogy egyáltalán felmerül ez a kérdés bárkiben, hogy ez egyáltalán kérdés lehet egy civilizált országban. Ahogy azt sejteti is a cikkben, a magzat - születendő gyermek - számára ez nem kérdés, ő sajnos sincs döntéshozó helyzetben a saját életéről. Mert ha dönthetne, nyilván az élet mellett döntene. Azért menekül a gyilkos szerszámok elől.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Búcsú Norbitól

"Büszkék voltunk rá, izgultunk érte. Ő pedig hálás volt, világbajnokságot nyert, Európa-bajnok lett, Magyarországon nem lehetett legyőzni." Tovább olvasom