Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

Szabad emberek…

"Biztosan emlékeznek sokan arra az eleget nem idézgetett igére, hogy szabad ember szabad országban azt gondol, amit szabad. Hivatalosan talán soha el nem hangzott, de a puhaságában is önkényuralmi rendszerként üzemelő diktatúra totális rendszerét talán legjobban jellemezte."
Olvasom az újságban, és magamban rávágom hetykén: megmondtam én! Magamban merek csak hetyke lenni, vissza is táncolok, ha kinyitom a számat. Ha kinyithatom egyáltalán.

Biztosan emlékeznek sokan arra az eleget nem idézgetett igére, hogy szabad ember szabad országban azt gondol, amit szabad. Hivatalosan talán soha el nem hangzott, de a puhaságában is önkényuralmi rendszerként üzemelő diktatúra totális rendszerét talán legjobban jellemezte. Amit ebből most előkérődzeni akarok, egyenes ági rokonságban volt a nagy példakép „bumacskának" csúfolt engedélycetlijével.

Kálmánnal párban vettük a fejünkbe annak idején, hogy a még javakorában lévő szegedi olajmezőről is összehoznánk egy fényképkiállítást. Lépten-nyomon megállíthattak volna bennünket. Nem a koltot kapta elő ilyenkor a magunkfajta, mint a lődöző Amerikában a cowboy, hanem az engedélyét. Elmentünk tehát a cég fejéhez, adna egyet.

Ismeretségünk régi keletű volt, és gyümölcsöző. Ő is dunántúli volt, meg én is az vagyok. Akkoriban még nyomtam a gombot a televíziónak, sokszor találkoztunk. Elő is rángathattam volna híradós igazolványomat, de Kálmánnak nem volt ilyen, kértünk tehát. Ha jól emlékszem, akkoriban már kezdték kiépíteni azt a szokást, hogy legyen gázvezeték minden faluban – később a tanácsháza előtt mindig ünnepélyesen meggyújtották a gázfáklyát –, örökös ellenkukacos mentalitással megkérdeztem tehát a főnököt, mi lesz itt, ha elkezd fogyni a gáz? Leszoktatjuk az embereket a fáról is, a szénről is, és ott maradnak meztelen fenékkel a puszta földön.

Elhessenteni akarta minden aggodalmamat, és azt mondta teljes hittel, amíg a Szovjetuniónak lesz, addig nekünk is lesz. Az ő fejében talán még a gondolata se termett meg annak, ami puszta tényként említődik immár másfél évtizede – hogy a Szovjetunió is megszűnhet –, de a meztelen fenékkel ücsörgés hideg ténye már fenyeget bennünket.

Intercityvel utaztam a minap, ingyen szolgálhattam ki magamat az egyik újságból, abban olvastam a meglepő hírt: fogyogat a gáz. Ahogy az olaj is kifogy lassan-lassan az emberiség talpa alól. Piaci körülmények között normális velejárója, hogy az egekbe emelkednek az árak, másik jele pedig az, tiltakozni kezdenek a levegőromlás miatt az emberek. Pártvezérek és képviselők is megnyergelik ezt a lovat, és biciklijük nyergébe pattannak. Most is ez történt.

Mit is ír az újság? Cikkcímével rikkantja a fülembe, hogy nem biztonságos a földgázellátás. Még nem azt teszi hozzá, hogy elfogy ez is, csak azt, baj van a keresztmetszettel. Nálunk már az öregátkosban is mindig a keresztmetszetekkel volt a baj. Az egyik képviselő mondta volna, hogy a csővezetékes szállítás kihasználtsága nem növelhető tovább, emiatt „az ország földgázellátása pengeélen táncol". Magyarra fordítva ez azt jelentené, hogy adnánk mi, nagyon adnánk, de nem fér bele annyi a csőbe, amennyi nektek kellene. Még magyarabbra: valakik csőbe húztak bennünket.

Azelőtt ilyen riasztás meg nem jelenhetett volna. Azóta, így mondják, szabadabbak lettünk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gazdálkodás a Tiszával

"A csongrádi vízlépcső terve szép, és lehet is lelkesedni érte. A rendszerváltás óta sok jó szándékú… Tovább olvasom