Délmagyar logó

2016. 09. 25. vasárnap - Eufrozina, Kende 10°C | 20°C

Száz év Délmagyarország

"A feladat mindig ugyanaz, őrizni a lángot: a gondolkodásét, a szabadságét, az emberségét, a szépségét."
Talán nem véletlen, hogy a Délmagyarország születésnapja egy nap híján egybeesik Szeged napjával. Mindkettő szabadságünnep. 1719. május 21-én lett szabad királyi város Szeged, s 1910. május 22-én jelent meg a Délmagyarország első száma. Egyik sem akárhogy.

A 26 pergamenlapból álló okmány, amely 290 éve keletkezett a Bécs melletti Laxenburgban, új fejezetet nyitott Szeged történetében. Szabadságot, önállóságot, s persze nagyobb felelősséget jelentett a városnak, több lehetőséget, polgárosultabb életkörülményeket az itt élő embereknek. Hasonló teremtő erővel jött a világra a Délmagyarország is 99 évvel ezelőtt. Első számunkban a kor kiváló írója, Molnár Ferenc olyan fáklyának nevezte az újságot, amellyel beszalad valaki a lassan virradó magyar éjszakába. A 20. századi történelmi nappalok valóban nagyon rövidek, az éjszakák nagyon hosszúak és sötétek voltak. A világ – s benne mi is – természetesen sokat változott, a feladat mindig ugyanaz, őrizni a lángot: a gondolkodásét, a szabadságét, az emberségét, a szépségét. Az olvasók minden korban úgy tekintettek az újságra mint a város világítótornyára, amely napi eligazodást, hivatkozást, beszédtémát, kikapcsolódást és bekapcsolódást, élményt, szellemi izgalmat jelent.

Újságíró generációk sora nőtt fel a Délmagyarország szerkesztőségi bástyái között, jelesek és jeltelenül is jelesek egyaránt. Mintha Bálint Sándor Szöged-szeretetéből és embertiszteletéből gyúrt sziklányi szavait görgették volna maguk előtt egész életükben: „Holtig helytállani!" A korabeli demokratikus közvélemény úgy ünnepelte az újságot mint a sajtó decentralizációjának első hazai példáját. Purjesz Lajos, a Budapesti Újságírók Egyesületének főtitkára, az Egyetértés című lap főszerkesztője nem véletlenül a következő szavakkal köszöntötte a Délmagyarországot: „Kell, hogy a nagy magyar Alföldnek legyen egy olyan hatalmas sajtóorgánuma, amely, ha szükséges, kellő energiával tudjon Budapest felé is mennydörögni. Én tudom, hogy ilyen lesz a Délmagyarország, s őszinte örömmel köszöntöm azokat a kollégákat, akik szenvedélyes ambícióval és becsületes ideálizmussal szárnyra bocsájtották. Adja Isten, hogy ez az újság erős vára legyen a magyar zsurnalizmusnak." Adta. Ma vagyunk 99 évesek, holnap pedig már a 100. esztendő első napjára ébredünk, a megyei napilapok erős és büszke doyenjeként. És elkezdjük felerősíteni ünnepi visszaszámlálásunkat.

Végül, 100–1. születésnapunkon azt kívánom valamennyi kollégámnak, olyan talentummal tudjanak írni minden időben, mint Márai: „Ahogy egy fiatalember lélegzik, tele tüdővel, valamilyen barbár jókedvvel."

Teátrális fordulattal élve: a Délmagyarország centenáriumi ünnepi évét ezennel megnyitjuk.

Olvasóink írták

  • 1. vmagdi 2009. május 23. 10:19
    „Regen en is elofizeto voltam. Regen. Mikor meg volt hetvegen irodalmi melleklet es nem kiszeltunde bugyigyujtemenyerol szolt a lap. Mar sose leszek elofizeto.
    Nem en valtoztam.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hal(l)atlan

"Ideje lenne tudatosítani: semmi sincs ingyen. Csak a Fehér-tói gazdaságnak évente 30–40… Tovább olvasom