Délmagyar logó

2017. 12. 15. péntek - Valér 6°C | 13°C Még több cikk.

Szent István ünnepe

"Megvan-e a képességünk, hogy beleérezzünk: a századokkal ezelőtt a helyünkben élt emberek ugyanúgy honfitársaink voltak, mint a maiak, gondolataik éppúgy forogtak a magyarság életkérdései körül, mint a mieink?"
"Elmentem a Szent Están templomába,/ megtalálkoztam e három lányval..." – szól a régi csángóföldi vízvető imádság olyan szívet markolóan archaikus nyelven, amitől megtorpan a modern ember gondolkodása, ahogyan megtorpanunk az utcazajban hirtelen beállt csendtől. Az imádságos ősiségben talán nyugtalanít is valami; talán az, hogy Szent István ünnepe, a legrégebbi magyar ünnep, amelyet még Szent László király vezetett be augusztus 20-ára, mert 1083-ban e napon szentelték meg I. István relikviáit a fehérvári bazilikában, ez az ünnep ma már közkeletűen inkább tűzijátékokban és utcai programokban fejeződik ki.

Átörökítődött-e hozzánk augusztus 20. évezredes szelleme? Amely az Árpád-koron végig fennmaradt; amelyről 1686-ban XI. Ince pápa elrendelte, hogy Buda vára visszafoglalásának évfordulóján évente emlékezzék meg az egész katolikus világ; amelyre Mária Terézia hazahozatta a török időkben eltűnt, majd Dubrovnikban előkerült Szent Jobbot; amely 1860-ban, amikor a szabadságharc után ismét ünnepelni lehetett a napot, országszerte nemzeti tüntetést váltott ki; s amelyet Ferenc József 1891-ben munkaszüneti nappá, Rákosiék pedig az alkotmány napjává, és a népköztársaság napjává alakítottak.
Hogyan örökítődhetett át, amikor mára már nemhogy egy csángó imádság, de egy Jókai-regény világa is élesen különbözik a rohanó, technika uralta életünktől? A történelem során újra és újra időszerűsített ünnep vajon ugyanúgy jelenti-e számunkra a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam fennállásának jeles napját, ahogyan elődeinknek? Egyáltalán: értjük-e még elődeinket?

Megvan-e a képességünk, hogy beleérezzünk: a századokkal ezelőtt a helyünkben élt emberek ugyanúgy honfitársaink voltak, mint a maiak, gondolataik éppúgy forogtak a magyarság életkérdései körül, mint a mieink? Csak a kor változott: szokások, technológiák, újító gondolatok vitték előre a kort, és takarták el előlünk egyben azt, hogy hozzánk hasonló emberek éltek akkor is.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a mi korunk problémái súlyosabbak, a mi időnk tudása megújítóbb, mint bármikor. Pedig itt vannak közöttünk, akik előttünk tisztelték Szent István ünnepét, itt vannak, eltemetve, de átadták nekünk hazaszeretetüket, tetteik hatása minket vitt előbbre, örökségük miránk szállt, s ha nem építjük ezt bele emlékezetünkbe, akkor magányosak leszünk, 15 milliónyian együtt.

Nincs az a kommunikációs technika, az a piaci szemlélet, vagy az a fogyasztói életérzés, ami őket összekötné velünk. Egyedül az ünnep ébren tartott emlékezete képes erre.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sztalin után

"Kezdjük azonban ezt is az elején. Édesanyám, szegény, szinte hetenként küldött olyan… Tovább olvasom