Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Tiszteletbeli postás

"Születési hibám lehet, hogy szeretem a kutyát. Nekünk nincsen, de másét is. Leginkább azért, mert előre megmutatja szándékát. Nehéz lenne listába foglalnom, miből látszik, hogy ilyen vagy olyan, de meglátszik. Az okos kutyáé is, meg a nagyon-nagyon butáé is."
Születési hibám lehet, hogy szeretem a kutyát. Nekünk nincsen, de másét is. Leginkább azért, mert előre megmutatja szándékát. Nehéz lenne listába foglalnom, miből látszik, hogy ilyen vagy olyan, de meglátszik. Az okos kutyáé is, meg a nagyon-nagyon butáé is.

A postást kétszer jobban szeretem. Ha levelet hoz, azért, ha nem hoz, akkor meg azért. Nem létező levélre felelnem se kell. Más kötődésem is van hozzá. Gyerekeink igencsak aprók voltak még, amikor gyaloglóversenyt láttak a tévében. Lenyűgözte őket a riszáló járás.
Postás lett a győztes. Annyit már tudtak apjukról, hogy tulajdon lábán szeret járni, kitalálták, legyek postás. Nevezzek be, és nyerjem meg. Komolyabb emberek kellenek oda. Akkor tiszteletbeli postás legyek!

Aki két kedvencemet együtt látta már, emberi ésszel ki nem találja, miért haragszik minden kutya minden postásra, de eszeveszetten haragszik. A legjámborabbra a legjámborabb is. A herélő orvosra se jobban. Azt hiszem, a törzsfejlődés korai szakaszában, tehát akkor még, amikor a postások föl se lettek találva, a kutyában már működött a postásfölismerő radar. A vadászrepülőkbe ezt a gént ültették át. Kerítésszaggató indulattal rohan mindegyik, utca hosszat végig, amikor még nem is láthatja. A kesztyűkutya is – egyik kollégám szavajárása volt –, meg a borjúméretű is. Én inkább fölmosórongyról nevezem el az apróbbat, pusztán barátságból. A kapu alatt akkora csak a hézag, hogy az orrát tudja kidugni, de kivicsorogná a világból.

A mi szakmánk külön passzust szentel az örök violenciának. Nem az a hír, ha a kutya megharapja a postást, az inkább, amikor a postás harapja meg a kutyát. És mit ád Isten, erre is szokott példa lenni. Vannak, akik szerint a nagy táskájukra haragszanak, de én ezt nem hiszem. Jó lenne azonban tudnom, a mozgópostást hogyan fogadják az otthon mozgókutyák. Ők nem táskával járnak. A tüntetők mindenestre a kutyák mellé szegődtek, amikor valamelyik falunkban fölgyújtották a postáskocsit. Ha ezt is gyűlölnék a négylábúak, a gyufát megspórolhatták volna.

Tehát tiszteletbeli postássá üttettem legalább harminc évvel ezelőtt, kötelességem rágódni rajta, mit lehetne tenni a kölcsönös békéért. Kézbesítsen kutyaeledelről szóló utalványt, személyes átvételre? Mire fölfogná a csahos eb, hogy most fordulna legjobbra a sorsa, véresre marná száját a kerítés. Pedig a gyomránál kellene megfogni valahogy. Azt nem mondhatom, hogy két táskát vigyen a postás, és a másikba csontot rakjon, mert ha az egy is egetverő skandalum, akkor a kettő legalább a duplája. Nehéz is lenne annyi csontot összeszednie. Pedig két nap múlva már legkedvesebb jótevőjükként üdvözölnék. Rakja tele a zsebeit kockacukorral? Drága portéka, legföljebb a cég áldozhatna rá káló keretéből.

A csontot vagy a kutyakonzervet ajánlanám mégis, mert bírósági pör lehetne abból, ha az édességet a postás szopogatná el. Hátha benne meg a cukorfölismerő radar működik.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Politikai játékaink

"Ma kezdődik az őszi politikai szezon. Ahogyan az előre is látszik, a parlamentben máris vad csatába… Tovább olvasom