Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

Utcavizek

"Az is baj, ha sok van valamiből, meg az is, ha kevés. Hajszálra így vagyunk az esővel is."
Az is baj, ha sok van valamiből, meg az is, ha kevés. Hajszálra így vagyunk az esővel is. Évtizednél is hosszabbra nyúlt az az aszálysorozat, amelyet a bibliai hét szűk esztendő mintájára neveztünk el, volt időnk tapasztalni minden átkát. Nem győztük emlegetni a globális fölmelegedést. Aztán se szó, se beszéd, ránk jöttek az esőben bőséges nyarak, az is megesett, alig fél órák alatt falvak és városok rokkantak bele. Ahol csatornáztak már, mi mást mondhatott volna a mindenért előrángatott polgármester, mint azt, a földalatti csövek nem bírták a terhelést. Ahol viszont utcai árkoknak kellett volna lenniük, ott meg azok tömődtek el.

Jól emlékszem rá, kisdiák korunk tankönyve rajzos intelemmel szolgált a fölnövekvő, azóta szépen öregedő generációnak. Segíts magadon, az Isten is megsegít! Pokoli sorscsapás, és isteni segítség? Mintha mostanában az első változatból lenne több, és elmaradozna a második.

Kezdjük a csatornázottakkal. Amikor a győriek szinte fulákoltak a nagy vízben, azt nyilatkozta valaki, nem lehet ilyen váratlan csapás miatt előre megtisztítani minden csatornát. Óriási költség! Hadd hozzam elő a szegedi példát, egyelőre fölhők szakadása nélkül. Egész évben látom, olyan szépen dolgoznak a csatornatisztítók, le a kalappal előttük. Csakhogy! Pár évvel ezelőtt megjelent az ablakunk alatt két nagy Faun, háttal egymásnak, mintha nem bírnák egymás szagát, és kotorni, mosatni kezdtek két víznyelő között. Onnantól kezdve már a kicsi eső is akkora tavat csinál, talán az orosz mini-tengeralattjáró is katasztrófát szenvedne benne. Van kijárat a másik oldalon is, ott is tisztítottak, és tó keletkezik ott is.

A tócsacsapdának más biztosítékai is vannak. Mintha az aszfaltozók rendre otthon felejtenék nikkelezett szemmértéküket, a hajlatok nálunk legtöbbször úgy találkoznak, hogy elgondolkodni megáll bennük a víz. Gyűrje föl a gatyaszárat, aki át akar kelni rajtuk. Az autók meg? Mintha locsolókocsivá vált volna valamennyi.

Végigszaladtam a mostani esőverte nyárban a fél országot, láthattam, országos a járvány.

És ahol árkoknak kellene lenniük? Nyíltszelvényű csapadékelvezető csatornarendszernek mondja a szakma, ha jól emlékszem. Megint csak azt mondhatom, az ántivilágban az árok árok volt, és mindenki belátta, neki a legnagyobb érdeke, hogy abban a víz folyni tudjon. Elhiszem, hogyne hinném, nemzedékek jöttek és nemzedékek mentek anélkül, hogy ekkora vizek ömlöttek volna a magasságokból, tehát szükség se volt áskálódásra. Most meg láthatom a valóságban is, és házhoz hozza a televízió is, elszerencsétlenült öregek piszkálnák ki valahai árkaiból a föltöltő poszadékot. Mit lehet erre mondani? Még mindig nincsen elég közsegélyen tengődő munkanélkülink? Vagy ásóból és lapátból van kevés? Amíg árokásó gépre nem telik?

Hatalmas a kérdés, nem tudok felelni rá. Csak az utcavizek kiabálnak utcahosszat, faltól falig. Halljátok meg, emberek!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Világ és virág

"Gazdag országokban létrejött egy mozgalom, amely a tisztességes kereskedelmet népszerűsíti. Néhány… Tovább olvasom