Délmagyar logó

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 5°C | 12°C Még több cikk.

Vérnyomások meghajtója

"Ereinkben keringő vérünk nyomásának három fokozata biztosan van. Az egyik a normális. Százalékot nem tudok mondani, de sokan vannak, akik ilyennel élnek el holtukig. Annál tovább egyikük se. A magasodókból is sokan vagyunk, nekem például tízezreket visznek el kódisnyugdíjamból a visszafogó bogyók."
Ereinkben keringő vérünk nyomásának három fokozata biztosan van. Az egyik a normális. Százalékot nem tudok mondani, de sokan vannak, akik ilyennel élnek el holtukig. Annál tovább egyikük se. A magasodókból is sokan vagyunk, nekem például tízezreket visznek el kódisnyugdíjamból a visszafogó bogyók.

Bajom azonban így is szokott lenni, többször föl is panaszoltam már. Ha csak elmegyek a könyvesboltok előtt, már dupla adagot kellene bevennem. Ha be is lépek, legalább háromszorosat. A gyógyszerkészítők még nem tudták belesuvasztani a háromkötetes védelmet. Orvosság lenne, ha nagy ívben el tudnám kerülni valamennyit, de kérem, ezt az egyet ne hánytorgassák a szememre. Visszaeső bűnös vagyok, de nem súlyosbítást, inkább fölmentést kérnék.

A minap is a magas vérnyomásról beszéltek Zsombón. Néma gyilkosnak is elnevezték, és ebben a minőségében versenyezget a cukorbajjal, meg a bagóval. Akkor szoktuk észrevenni, amikor már baj van. Eszmecserebere alakult ki most is, mindenki elmondta tapasztalatait.

Mintha kicsit félénken szólalt volna meg Pista bácsi, a harmadik csoportot említve:
– És akinek alacsony a vérnyomása, az mit tegyen?
Csak a magam kelekótya közbeszólását hozom elő:
– Pistám, olyankor csapj az asztalra.
– És ha nincsen ott asztal?
– Vigyél magaddal. Minél nagyobbat, annál jobb. Ha egy csapás nem elég, addig verd, amíg bírja.

Azt nem mertem mondani neki, háromszor menjen el a könyvesbolt előtt, mert nem biztos, hogy minden szervezetbe ez van beletáplálva. Utólag még kiegészíteném egy biztos szerrel. Nem tablettával kellene ezt se bevennie, nyomtatéknak se kellene utánaküldenie egyetlen falatot se, csak be kellene állnia a sorba. Mondjuk, az egyik postán. Megszámlálja az előtte állókat, tíznek találja. Amikor hátranéz, még ötöt ott is talál. Nagy baj ebből nem lehet, de mivel modernizált a posta, mellékhatásokkal is meg van toldva. Sokan vagyunk, akik számlát is szeretünk kérni, akkor is, ha simán küldjük leveleinket. Az ördög nem alszik, ha sokáig kóvályogna az űrben, legalább igazolni tudjuk, hogy mi még aznap föladtuk.

Teljes nyugalommal, szinte szolgálatkészen teljesül minden kívánságunk, de láthatja, a tizenegyediknek már ugrál a vér az ereiben. Csak beugrani akart, nem várakozni. Van ugyan másik ablak is, de mögötte nem ül senki. Ember biztosan lenne rá, nagyon értelmes munkanélküliek talán az átképzést is vállalnák, de a posta is vállalkozási alapokon működik. Minek költene még egy emberre?

Hitvány bekiabálás lenne, ha én akarnék tanácsot adni annak, aki régtől fogva ebben a mulasztásban leledzik. Engem különben is meg szokott nyugtatni a sor. Mindig arra gondolok, hány napig utazik levelem a szomszéd városba. Ahhoz képest ez csak bevezető.

Pista bátyámnak ellenben van még egy ajánlatom. Álljon ki az új sztráda partjára, és hallgassa az autók muzsikáját. Fölpezsdül a vére.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megosztás

"Hamvas Ödön szerint Lázár János megosztó személyiség, ez pedig nem használ a város közéletének. A… Tovább olvasom