Évszázadokra tekint vissza hazánkban a gyógynövények ismerete – ezt bizonyítják a régi apátságok kéziratai is. Ilyenkor, a nyári hónapokban nagy kedvvel járjuk a természetet, közülünk sokan pedig akár szívesen gyűjtjük is az értékes, szép és érdekes növényeket. Különösen, mióta tudjuk, hogy 'fűben, fában orvosság' … A 'természet patikája' gyönyörködtet, de ugyanakkor számos alternatív megoldást kínál esetleges egészségügyi panaszainkra...
Diószegi Sámuel: Orvosi füvész könyv Július hónapban – így, a nyári természetjárásokhoz kapcsolódva – egy immár több mint kétszászéves növényismertető könyvet ajánl a Somogyi-könyvtár a hónap könyvéül. Teljes címén: "Orvosi füvész könyv, mint a magyar füvész könyv praktika része." - A szerző, Diószegi Sámuel református lelkész élénk botanikai érdeklődését mutatja, hogy már e munkája előtt Fazekas Mihállyal együtt kidolgozta az első, magyar nyelvű növényrendszerző könyvet Magyar füvész könyv címmel, s amely Linné rendszere szerint mutatja be a növényeket. Később, a gyűjtések során – melyben Fazekas segítségére volt – határozta el magát, hogy egy kifejezetten az orvosi szaknyelv előrejutását szolgáló kötetet is adjon ki, mintegy kiegészítésül.
 |
| Diószegi Sámuel: Orvosi füvész könyv (Debrecen, 1813) |
Célja, amelyet megfogalmazott: "...nem arra a kérdésre adni feleletet: melyik betegséget mivel lehet gyógyítani, hanem erre: melyik plántának minémű ereje van." Munkájával minél szélesebb körben szerette volna elérni az embereket, megszerettetni velük a természet titkait: "A' Természet barátinak kitsiny Publicumánál, sokszorta nagyobb az orvosságokat tudni szeretők Publicuma, melj a' Nemzetnek minden részei közt elterjedt. Ha ennek figyelmezőbb része, megtalálja kedvelleni azt, a' mit látni fog, t.i. hogy az orvosi erők közt is van valami bizonyos rend, a' Plánták alkotásának rendi szerént: nem lehetetlen, hogy a' Plánták rendeinek esméretét is megkedvelli, és abból a' nagyobb Publicumból a kissebb is valamennyire megszaporodik."
A haladó szellemű európai országokban ekkor már egyre inkább nélkülözhetetlenné vált a svéd természettudós Linné rendszere szerint dolgozni, de Magyarországon és Erdélyben - a „két magyar hazában" - az előző, Magyar Füvész könyv megjelenéséig jórészt csak népi elnevezésekkel illették a növényeket. Óriási zűrvarban kellett rendet teremteni – a szinte falvanként eltérő elnevezések között, de így végső soron könnyebb volt elfogadni a gyűjtőknek, 'használóknak' a szerzők által ajánlott egységesített nevet.
Az egységesítés tehát már a Fazekassal együtt írt munkában megtörtént – a kiválasztott munkában – az Orvosi füvész könyvben pedig - pontosított a szerző, komoly előrelépést hozva a magyar természettudományos szaknyelv történetében is.
A kötetet olvasgatva a szerző sugallata a természetjárás, s hogy milyen nagyszerű átélni a megismerés adta örömet: az ember maga ismerje fel és határozza meg, mit lát és mire kell vigyázni...
A mű 1813 májusában – néhány hónappal Diószegi Sámuel halála előtt - látott napvilágot Debrecenben, Csáthy György nyomdájában. Emlékét mind a mai napig őrzi a tudományos elismerés.
22°C
Hozzászólok! 
