Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 4°C Még több cikk.

Karikás ostorokat készít a makói Keczer Tamás

Volt minisztériumi osztályvezető, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese, pszichológiát tanított az egyetemen, a nyugdíj előtti években pedig a közoktatási osztály munkáját irányította a makói városházán. Keczer Tamás mostanság sem tétlenkedik, bár hobbija minden bizonnyal sokakat meglep: szebbnél szebb karikás ostorokat készít.
Keczer Tamás eddig tizenhét míves, karikás ostort készített. Fotó: Szabó Imre
A Makó-szerte ismert oktatási szakember, Keczer Tamás gyermekkorában, a bogárzói sűrűtanya egyikén látott először karikás ostort. Édesanyja a második világháborús budapesti harcok idejére küldte erre a vidékre a fővárosi kisfiút, aki vendéglátóinál a paraszti élet mindennapjainak részesévé vált. Máig élénken él emlékezetében az a nap, amikor a nevelő nagyapjaként tisztelt Takács Imre bácsi a tanya mögötti árnyékban megmutatta, hogyan készül a karikás ostor. Ott, abban a pillanatban történt, hogy az állattartáshoz nélkülözhetetlen eszköz felkeltette az ügyes kezű fiú érdeklődését. Gyermekkorában gobelint varrt, szívesen kötött, sok virágkarót is faragott, de ostort akkor még nem tudott volna egyedül készíteni. Imre bácsi ajándékozta meg az elsővel.

A karikás ostor aztán felnőttként is szenvedélye maradt. Szeretett volna egy saját gyűjteményt, ám hamar kiderült, ha valakinek birtokában van ilyen szerszám, nem szívesen válik meg tőle. Később, a makói piacon sétálva egy kötélgyártónál akadt rá egy új, különleges fonású karikás ostorra. Azonnal megvásárolta, majd otthon szétbontotta, hogy rájöjjön, hogyan készülhetett – hiába. Akkor döntötte el, megtanulja a készítését. Lassan, lépésről lépésre, szakemberek tanácsait követve sajátította el az ostorfonás, nyélfaragás fortélyait, mert mint mondja, a fogások bár egyszerűnek tűnnek, egyáltalán nem azok.

Mi több, ezek tudói ritkán adják át a megszerzett tudást – ezért különösen hálás mestereinek, Lenhardt Bélának és Koczkás Józsefnek. Azóta egymás után kerültek ki a kezei közül a míves, karikás ostorok. A legszebb darabokat most ki is állította a makói könyvárban. A különböző tájegységekre jellemző, remekbe szabott alkotások egyébként csak első ránézésre hasonlóak, díszítésük más és más. Rövid fanyelük faragott, bőrrel, fémberakással készül, szakavatott kézről árulkodó bőrdíszműves munkák, fonások láthatók mindegyiken. A laikus számára is kitűnik: pontos másai azoknak, amelyeket apáink, nagyapáink az állatok tereléséhez használtak.

Keczer Tamás állítja: a kétkezi munkálkodás minden feszültséget levezet, minden gondját elfelejti, miközben egy-egy darab elkészül. Műhelye nincs, a faragástól az ólomöntésig minden mozzanatot otthonában végez, mert azt is igyekszik kitalálni, műhely és eszközök híján hogyan tudták a pásztorok ezeket az anyagokat megmunkálni. A szíjat az erkélykilincsre akasztva fonja – cint, ólmot a konyhában olvaszt. Ma már tizenhét saját készítésű karikás ostora van. Természetesen használni is tudja őket. Ha valaki a városközpont patinás épülete, a Bérpalota környékén ostorcsattogásra lenne figyelmes, ne lepődjön meg: az itt lakó Keczer Tamás a rakoncátlankodó galambokat ijesztgeti.


A lelki tényező

A szociálpszichológiából doktorált pedagógus a különleges hobbi lelki okairól is őszintén beszél. Keczer Tamás úgy érzi, az időskor dilemmái, a nyugdíjasokat jellemző szerepvesztés hozta elő benne gyermekkori képességeit. Az alkotó folyamattal, amelynek végeredménye egy-egy karikás ostor, voltaképpen azt üzeni: „emberek, itt vagyok, és továbbra is adni szeretnék magamból valamit". 


Varga Márta

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ötmilliárd az első félévben

A makói önkormányzat az idei esztendő első félévében több mint ötmilliárd forintból gazdálkodhatott.… Tovább olvasom