Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

Nagy ambrózfalvi kártyacsaták

Ultiversenyt rendeztek a hét végén Ambrózfalván – nem túlzás azt mondani, a falu a megye ultifellegvára. A népszerű, tipikusan magyar kártyajáték, amelyhez a szerencsén kívül ész, taktikai érzék, sőt olykor némi svindli is kell, egyúttal barátságok kovácsa, társaságokat is összehoz.
Ambrózfalva a megye ultifellegvára. Az első hallásra meglepő állítás igazolására elég volt felkeresnünk szombaton a falu művelődési házát, ahol reggel kilenctől délután ötig harmincan kártyáztak az asztaloknál. Ilyen sokan még Szegedre sem zarándokolnak el egy-egy verseny kedvéért – mondta büszkén a fő szervező, Matuz György, aki egyetemista kora óta szenvedélyes ultijátékos, civilben pedig a falu állatorvosa.

Egy nő másként játszik

A helybelieken kívül jöttek nevezők szerte Csongrád és Békés megyéből, sőt pesti is volt a versenyzők között. Ez volt a faluban az ötödik ultiverseny, évente egyet rendeznek.

A résztvevők zöme az idősebb korosztályhoz tartozott, és nő is mindössze egyetlen akadt közöttük – igaz, ő is a férjével együtt érkezett. A házaspár férfi tagjának hangja ismerős lehet azoknak, akik telefonáltak már a makói kórházba, ott ugyanis ő a telefonkezelő. Alapi László bevallása szerint előbb tudott kártyázni, mint írni-olvasni: tanyán nőtt fel, és más szórakozásuk nemigen volt. Az ultival a katonaság ideje alatt kötött barátságot. Szerinte aki tud hatvanhatozni és snapszerozni, az ezt is hamar megtanulja. Mit szeret benne? Mindenekelőtt azt, hogy ebben a játékban nem csak a szerencse számít: rossz lapjárással is érhet el sikereket az ember, ha okos, ha taktikusan játszik. Felesége, Alapiné Márton Mónika tőle tanult meg ultizni, és ma már családi csatákat is vívnak hármasban Mónika édesapjával. Másként játszik-e egy nő mint a férfiak? Alapiné szerint igen: gyakrabban hallgatnak a megérzéseikre – és ez nem egyszer bejön.

Tízforintos alapon játszottak

A versenyt a budapesti Égi Zsolt nyerte meg, a második a makói Kardos László, a harmadik pedig a mezőhegyesi Szabados Imre lett. Nyereményük díszes oklevél és néhány ajándéktárgy, no meg persze a pénz – igaz, Ambrózon mindössze tízforintos alapon ultiztak, csak hogy mégis legyen tétje a játéknak, így legjobb esetben is pár ezer forintot vihetett haza az, akinek jó lapjárása volt. Ők tényleg a játék, az izgalom kedvéért ültek le, nem a pénz miatt, igazi szerencsejátékos egy sem volt a résztvevők között.

A neten nem az igazi


Az ultit egyébként tipikusan magyar kártyajátéknak tartják. Külföldön nemigen ismerik, ezért nincs értelme összehasonlítást tenni, mennyire erősek a magyar ultizók. Egy biztos: a játék népszerű – mondja a tavalyi győztes, a szegedi Pavelka János, aki a Magyar Ultiszövetségnek is tagja.
A megyében nagyon sok településen ultiznak az emberek versenyszerűen kis falvakban éppúgy, mint a megyeszékhelyeken; az igazolt versenyzők száma háromszáznegyven. Vannak olyan társaságok, amelyeknek a tagjai már harminc éve játszanak együtt. Ahhoz, hogy az ember jó játékos legyen, a versenyeket leszámítva – havonta van egy valahol – legalább heti két-három napot, alkalmanként öt-hat órát kell játszani. És az sem mindegy, kivel, sok múlik a kártyapartnereken. Ultizni persze ma már szinte személytelenül, a neten is lehet, de nem ez az igazi – mondta mindenki, akit megkérdeztünk, miért ragaszkodik a hagyományos játékhoz.

Véresen komoly

És hogy miért épp Ambrózfalva a megye ultifellegvára? Matuz György sem tudja, csak abban biztos: itt – noha a játék véresen komoly, és nem egyszer alakul ki vita is a parti közben – igazán családias a légkör. Csalni tilos, svindlizni viszont szabad, sőt kell is – teszi hozzá. A résztvevőket még ebédre is meghívták, barátságok pedig – úgy látszik – kártyával a kézben is köttetnek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ferenc visszavágyik Brazíliába

Már várja a visszautat ifjabb Szarvas Ferenc, aki nemrégiben jött haza Brazíliából Földeákra. A 26… Tovább olvasom