Délmagyar logó

2017. 12. 15. péntek - Valér 6°C | 13°C Még több cikk.

A jelszó: ˝Szélcsövisz!˝

Forráskút - Egykor a Forráskút labdarúgócsapatának tagja voltam. Nem most. Évekkel ezelőtt. A község együttesében játszottam életem első felnőtt megyei meccsét.
Fiatalon tanár voltam Forráskúton. Felejthetetlen éveket töltöttem el a községben. Mivel az első időszakban napközis tanárként kerestem a kenyerem, így adódott a lehetőség a meló után edzésre jelentkezni a helyi megyei III. osztályban szereplő labdarúgócsapatnál. Az első tréning után szerződést kaptam, így készülhettem a nagy bemutatkozásra.

A Kiskundorozsma II. csapata volt az ellenfelünk otthon. A pályán ekkor még – amikor nem volt meccs, keresztben közlekedtek az emberek – egy hatalmas „ösvény" vezetett. Kifutottunk, volt cserénk is. Lehettek vagy 42-en a pálya körül, így nézőnk is volt. Nagyon izgultam. Első meccsem a felnőttek között, igazolt labdarúgó lettem 19 évesen. Előtte csak a barátokkal a szegedi Charltonban nyomtam, amúgy meg futottam, atletizáltam.

Elkezdődött a meccs, 2 perc 22 másodperc telt el, én megindultam, jött egy dorozsmai védő, Gallai, aki labdával együtt a kerítésen kívülre küldött. Bedobás. 2 perc 22 másodpercig köpködtem a számból a forráskúti homokot, vérzett a lábam. Már éppen arra gondoltam, hogy inkább futok egymás után 10×400 métert, és visszamegyek a Szeolba atletizálni, amikor jött az edzői utasítás a padról. „Indíjjad!" – ordított Blohin, a mester. Indítottak, bevertem, vezettünk 1–0-ra. Blohin hangos edző volt. Azt mondták, fiatalon a védővel a hátán is bevitte a labdát a kapuba. Éppen ezért kapta az egykori szovjet válogatott kitűnőségéről a nevét, mert amikor lefújták a meccset, Oleg Blohin akkor is futott még. A többiek már régen megitták a Kőbányait a suli öltözőjében, ő még mindig kint loholt a forráskúti San Siróban.

Szóval Blohin ordított, a Dorozsma fordított, 2–1 volt nekik, de mi mentünk előre. „Indíjjad!" – indítottak, levettem, betettem középre, érkezett Czékus Jóska, ő pedig a Tisza stoplisban úgy beverte, hogy Törökék kamrájáig repült a labda, mert kiszakadt a háló. Öröm, egy kupacban az egész csapat. A vendégek viszont nagyon nyomtak. Nem volt több „Indíjjad!", hanem a hajrában jött egy újabb mesteri utasítás Blohintól: „Szélcsövisz!" Néztem. Mi van? „Szélcsövisz!" Futottam keresztbe, előre, oldalra, de nem volt jó. „Szélcsövisz!" Eltelt öt perc, amikor Vass Jani elárulta, hogy ez a mesternél azt jelenti, hogy „Szélső! Segítsél vissza védekezni!" Visszasegítettem, kibekkeltük a meccset, értékes pontot szereztünk a Kiskundorozsmától, én pedig egy életre megtanultam, hogy mit jelent a „Szélcsövisz!".

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szájkarate a pálya szélén

A megyeegyben minden találkozó után nyilatkoznak a csapatok edzői, akik néha igazán humoros, esetleg kemény szavakkal élnek. Nézzük az őszi szezon aranyköpéseit! Tovább olvasom