Délmagyar logó

2018. 05. 23. szerda - Dezső 16°C | 27°C Még több cikk.

Bicskei Bertalan: Most is sokat gondolok az ifi Eb-re

Sportrovatunk szervezésében megválasztjuk az elmúlt 108 év legjobb szegedi labdarúgóját. Kollégáink egy harmincas listát hoztak létre, ebből választhatnak majd a szavazásra jogosultak. Ezúttal az egykori szövetségi kapitányt, a hazai edzőképzés vezetőjét, Bicskei Bertalant kérdeztük.
Sportrovatunk szervezésében megválasztjuk az elmúlt 108 év legjobb szegedi labdarúgóját. Kollégáink egy harmincas listát hoztak létre, ebből választhatnak majd a szavazásra jogosultak. Az eredményhirdetésre november 17-én kerül sor, ekkor derül ki, hogy ki volt városunk legnépszerűbb futballistája. A tizedik nyilvános szavazó a magyar labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitánya, a hazai edzőképzés vezetője, Bicskei Bertalan. Jelenlegi munkájáról, egykori sikereiről, pályafutásáról beszélgettünk.

– Mi a feladata a magyarországi edzőképzés vezetőjének?
– Szakmai igazgatóként dolgozom. Három terület tartozik hozzám: a 21 évesnél fiatalabbakból álló utánpótlás válogatottak; az edzőképzés; és az utánpótlásképzés, annak is a kiválasztó része. Mindhárom szakmai feladat.

– Milyenek a magyar edzők?
– A magyar és külföldi trénerek között hasonlónak látom a különbséget, mint a magyar és külföldi labdarúgók között, és sajnos nem a mi javunkra. És itt nem az átlagról beszélek, mert a külhoni edzők szakmai tudását a mieink is megütik. Az élet is bizonyította: amikor idejöttek dolgozni, nem értek el jobb eredményt a magyar kollégáknál. De az tény: a külföldi trénereknek jobb a mentalitásuk.

– Ön szerint kik a legjobbak?
– Rengeteg kiváló szakember dolgozik, nálam négyen élveznek elsőbbséget: Hitzfeld, Rehhagel, Mourinho és Wenger.

– Számos remek eredményt ért el edzőként. Melyikre a legbüszkébb?
– Az 1984-ben aratott ifi Eb-győzelem a legkedvesebb. Sok oka van ennek: ez volt az első igazi edzői munkám, ezzel kerültem reflektorfénybe. Azt az érzést, ami a döntő után fogott el, azóta sem éreztem. Sokat gondolok rá.

Bicskei hagyná tovább dolgozni Várhidi kapitányt. Fotó: Frank Yvette

– Nem hiányzik az a napi szakmai munka egy-egy csapat mellett, amelyet oly hosszú időn keresztül csinált?
– Ráhibázott... De feledteti velem ezt a hiányérzetet az, hogy, amit most csinálok, az is nagyon érdekel. Rengeteg sok olyan momentuma van a jelenlegi munkámnak, amit nagyon szívesen csinálok.

– Elégedett a pályafutásával?
– Nem tagadom, van bennem hiányérzet. Természetesen, ahogy öregszik az ember, tapasztalatai révén egyre világosabban látja, mit csinálna másként. A felnőtt válogatottra gondolok... Nagyobb eredményeket vártam, ki szerettem volna valahova juttatni a csapatot.

– Decemberben elválik, hogy marad-e, maradhat-e a jövőben is szövetségi kapitány Várhidi Péter. Ön bizalmat szavazna neki?
– Igen, méghozzá azért, mert szemmel látható a fejlődés a válogatottban, az eredmények is igazolják a kapitányt, és még valami: amiatt is javasolnám, mert igyekezett következetesen kitartani az elképzelése, a fiatalítás mellett.

– Annak idején ellenfélként sokat vendégeskedett Szegeden. Milyen élményeket őriz?
– Kezdeném azzal, hogy a szüleim, Bicskei Károly és Fogarassy Mária a szegedi színház művészei voltak. Édesapám '56-ban a szegedi fiatalok, egyetemisták kérésére ott hagyta a Bánk bán-előadást, és abban a jelmezben, amelyben volt, elszavalta nekik a Nemzeti dalt. Ami miatt örökre eltiltották a pályától... A Honvéd kapusaként is szerettem idejönni, nagyon jó ellenfelek ellen általában jól ment a védés. Sok barátom volt itt: például Vass Feri, akivel az utánpótlás válogatottban együtt játszottunk. Előre is elnézést kérek tőle, hogy lemaradt a tízes listámról.

Névjegy

Bicskei Bertalan 1944. szeptember 17-én született Budapesten. A magyar NB I-ben 240-szer védte a Bp. Honvéd (1965-'74) és az MTK-VM ('74-'76) kapuját. A Honvéddal a bajnokságban kétszer volt második ('69, '72), az MNK-ban meg négyszer ('68, '69, '73, '76). Egyszeres válogatott, a számunkra balsikerű, svédek elleni (3–3) hazai vb-selejtezőn játszott. Azon ritka magyar edzők közé tartozik, akik elvégezték a világhírű kölni főiskolát. Edzőként először az ifjúsági válogatottnál dolgozott, amellyel 1984-ben megnyerte a korosztályos Európa-bajnokságot. 1988-ban a Bp. Honvéddal bajnokságot nyert, miként '92-ben Dél-Koreában a Dawoo Royals együttesével. Vezetőedző volt a svájci Luzernnél ('92-'93), az egyiptomi Port Saidnál ('94), az MTK-nál ('94-'95), a Kispest-HFC-nél ('96-'97), a Győri ETO-nál ('97), a kínai Shenjangnál (2002) és az Újpestnél (2006). Szövetségi kapitányként kétszer dolgozott a magyar válogatott mellett (1989, 1998-2001 – összesen 44 mérkőzésen), de irányította a malajziai nemzeti csapatot is (2004-2005). Idén nevezték ki a magyarországi edzőképzés vezetőjének.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem csitulnak a kedélyek a lelőtt olasz szurkoló kapcsán

Nem csitulnak a kedélyek Olaszországban a vasárnap Arezzónál lelőtt Lazio-szurkoló, Gabriele Sandri… Tovább olvasom