Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

Kis sportágválasztó: Karfiolfülűek földjén - a birkózás

Szeged - Különleges vállalkozásba kezdett lapunk sportrovata: rendszeresen bemutatunk egy olyan sportágat, amelynek technikája, fortélyai kevésbé ismertek az emberek számára. Mert futballozni, pingpongozni mindenki próbált már. De mi a helyzet a birkózással?
„Egy 2500 éves szobrocska bizonyítja, hogy a Tigris és Eufrátesz völgyében élő sumérok körében is nagy népszerűségnek örvendett a birkózás" – olvasható az interneten. Egy sportág, amelynek története évezredekre nyúlik vissza – és még ezt akarják kitenni az olimpiáról? Sportágválasztó sorozatunkban megnéztük, mi zajlik a szőnyegen.

Kis sportágválasztó: Karfiolfülűek földjén - a birkózás. Fotó: Frank Yvette

Figyelem, fegyelem

Csongrád megyében közel sem virágzik a sportág, pedig néhány évtizede még bajnokcsapat volt Szegeden. Ma az igazolt versenyzők száma körülbelül kilencven fő. Az SZVSE-nél azonban minőségi munka folyik, több korosztályos sikert is elkönyvelhettek már a sportolók, akik közel sem optimális körülmények között készülnek.

Tessék figyelni a falat a háttérben... Fotó: Frank Yvette

Minden elismerést megérdemelnek Savanya Ferenc, Benkő Gyula, Kremser Péter, Nagymihály Ferenc és Kiss Károly tanítványai, akik málló falak között, szigetelés nélküli helyiségben kénytelenek edzeni a SZVSE-pálya lelátója alatt. Ők azonban nem siránkoznak, teszik a dolgukat. Érdekes volt számomra, hogy bár a birkózás nem kifejezetten távol-keleti gyökerű sportág, ugyanolyan fontos eleme a fegyelem, mint mondjuk az általam korábban kipróbált kendónak vagy éppen cselgáncsnak.

Humoros hacuka

A sportágat biztosan senki nem azért kezdi el, mert szeretne egy testhez tapadó, piros vagy kék színű kezeslábasban pózolni. Őszintén szólva nem valószínű, hogy ez a hacuka bárkinek is jól állna. A célnak viszont megfelel, hiszen a meccsek során a ruha megfogása tilos. Legyen elég annyi, hogy én három percen át nevettem az öltözőben a tükörképemen, mielőtt ki mertem menni az edzőterembe.

Savanya Ferenc mutatja az alapfogásokat. Fotó: Frank Yvette

Hídállásba fel, fekvőtámasz indul. Amikor elkezdtük a Savanya Ferenc által dirigált bemelegítést, az edző bizony többször is határozottan odaszólt sutyorgó tanítványaira. Látszott rajta, kiválóan ért a gyermekekhez, és az is, hogy mindent tud a birkózásról. Több mint fél évszázad alatt mondjuk nem is csoda, hogy beletanult. A bemelegítésről legyen elég annyi, hogy bár hetente négyszer sportolok, ebben öt perc alatt elfáradtam. Amikor elhangzott, hogy „hídállásba fel, fekvőtámasz indul", éreztem, hogy itt nekem nem osztottak lapot.

Válldobás: igen, Malac: nem

A küzdelemben Kahr Csaba volt az ellenfelem, aki mindkét fogásnemből mutatott néhány dolgot. A birkózás során ugyebár csak az ellenfél földhöz szorításával vagy fogásokkal lehet pontot szerezni, egy meccsen pedig úgy lehet győzni, ha két menetet megnyer az egyik fél. Próbálkoztam néhány akcióval, és bár olykor meg voltam elégedve az ellenállásommal, Csaba akkor vitt földre, amikor akart. Nagyjából egy súlycsoport vagyunk, így erre nem foghattam a fölényét.

Íme, egy mögé kerülés. Fotó: Frank Yvette

Megmutatta a mögé kerülést, a válldobást és a lecsavarást, az olyan „finomságok", mint a malac vagy a féljárom, ezúttal kimaradtak. Az biztos, hogy nagyon keménynek kell lenni a sportághoz, nem anyámasszony katonájának való a birkózás. Mivel szerettem volna jó tanítvány lenni, amit lehetett, megtettem Csaba ellen, így egy kis kéz- és vállfájással megúsztam az első edzésemet. Ami lényeges, hogy a fülemnek nem lett baja.

Karfiolosodás

Talán az sokak számára ismert, hogy a birkózókat karfiolfülűeknek hívják. Olyan ez, mint a salakmotorosoknál a vaspapucsosok jelző. Karfiolfülnek nevezik a birkózók fejkulcsolás során megsérült fülét, amelyben a bőr elválhat a porctól, a közöttük kialakuló rést vér és egyéb folyadék tölti ki, létrehozva a csomós, karfiolszerű felületet.


Ez először – elmondások szerint – nagyon fájdalmas, ám utána gumiszerűvé válik a testrész, és nem akadályoz a versenyzésben. A fiatal versenyzőknél még nem alakul ki, ám ha valaki komolyan gondolja a sportágat, ezzel is meg kell barátkoznia. Sőt, inkább érdemnek számít, hiszen jelzi, a karfiolfül gazdája sok nagy csatát megélt korábban.

A cikksorozat korábbi részei

Párbajtőrbe csalva - a vívás
Guríts, ha bírsz! - a teke
Menő a kapussors - a jégkorong
Drótkötél, kávé, neoprén ruha - a wakeboard
Ahol centiken méterek múlnak - az íjászat
Harc és művészet - a kendó
Nincs fék, nincs félelem - a salakmotor
A vitorlázás, avagy a hollandiról repülő
Ne lepődj meg, ha vizes leszel - a kajak-kenu
A búvárúszás és a medence palackos urai
Amerikai futball, a kemény legények játéka
Cselgáncs, az esés művészete

Olvasóink írták

  • 3. Mustang 2013. március 22. 13:01
    „ez a karfiol fül akkora marhaság, kicsit fejlettebb agyú országokban már fülvédőt használnak...”
  • 2. teraszmosó-katona 2013. március 20. 11:44
    „Jól áll a piros ruhás Úrnak a dressz, jól kiadja a vonalakat!!:)”
  • 1. csonakos 2013. március 20. 11:04
    „"akik málló falak között, szigetelés nélküli helyiségben kénytelenek edzeni a SZVSE-pálya lelátója alatt."
    Hmm, azok a régi szép idők! Nagyon sok világnagyság került a fent nevezett lelátó alatti részből ki a régi időkben! Régen az volt a csoda hely ahová a fiatalok, öregebbek mindig nagy szeretettel jártak, Géza bácsi és Neszi bácsi idejében! Hol van már a sportág azoktól az időktől amikor egy meccs nem fulladt unalomba, az akciókra törekedtek a versenyzők. Gratulálok Feriéknek, hogy tovább viszik a zászlót a nagy elődök útján és kívánom, ne kerüljön ki az olimpiai számok közül az ami már a kezdetekkor is jelen volt!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Három szegedi a vízilabda-válogatottban

Benedek Tibor, a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya keretet hirdetett a jövő… Tovább olvasom