Délmagyar logó

2018. 04. 25. szerda - Márk 12°C | 25°C Még több cikk.

Korolijáék a mintatestvérek

Három év kivételével mindig egy csapatban pólózott a Szeged Beton testvérpárja, a két Korolija, Mihajlo (28) és Milos (27). Utóbbi második éve erősíti a Tisza-partiakat, előbbi az elmúlt nyáron érkezett. A velük készült interjúból többek között az is kiderül, hogy nagyon közel állnak egymáshoz, a másikért mindenre képesek lennének.
– Kezdjük a beszélgetést a szegedi szurkolókat legjobban foglalkoztató kérdéssel: bejut a LEN-kupa fináléjába a Beton?
Milos: – Kazanyban a 10–10-es döntetlennel tényleg jó eredményt értünk el, de ezzel együtt is azt gondolom, mindkét csapatnak 50–50 százalék az esélye.
Mihajlo: – Ez minden vágyunk, de nem lehet tudni. Egyetlen meccsen minden előfordulhat. Az oroszok nagyon erősek, a kinti találkozóhoz képest ők játszhatnak jobban, mi pedig rosszabbul. Egy viszont biztos: hatalmas csata lesz.

Balszerencsés Szeged Beton

– A nemzetközi porondon szárnyal a Beton, viszont a bajnokságban várakozáson alul szerepel. Mi ennek az oka?
Milos: – Nem akarom menteni a gyengébb bizonyítványt, de tény, a szerencse többször is elpártolt tőlünk. Elég csak arra emlékezni, hogy hazai medencében hogy kaptunk ki a Honvédtól vagy a Vasastól... A meccs jelentős részében sokkal jobban játszottunk, mint riválisunk, mégis mi húztuk a rövidebbet. Higgye el, a két vereség megviselt bennünket, fejben szétestünk kicsit, ennek pedig hatásai voltak a gyengébb riválisok – Újpest, Pécs – ellen is. Sokkal több van bennünk, mint amit a táblázaton elfoglalt helyünk mutat.
Mihajlo: – Nyilván bennünk van a hiba, de abban igazat adok az öcsémnek, hogy balszerencsések voltunk. Amikor kikaptunk, csak az Eger és a Fradi vert meg bennünket egy gólnál nagyobb különbséggel. Pici plusz hiányzott csak...

Kosár helyett póló

– Belgrádi kisgyerekként egyértelmű volt, hogy a Korolija testvérek pólósok lesznek?
Milos: – Nagyjából 8-9 évesek lehettünk, amikor szüleink elvittek a lakásunkhoz közeli uszodába, mondván, ha megtanulunk úszni, abból nem származik bajunk. Szóval úsztunk, mellette még kosárlabdaedzésekre is jártunk. Tizenkét évesen viszont már válaszút elé kerültünk, döntenünk kellett. A póló lett a befutó. Talán azért is, mert nekem Dejan Szavics, a bátyámnak meg az egykori Partizan-legenda, Igor Gocsanin játéka tetszett.

Mihajilo (balról) és Milos elválaszthatatlan egymástól. Fotó: Segesvári Csaba
Mihajlo (balról) és Milos elválaszthatatlan egymástól.
Fotó: Segesvári Csaba

– Arra kérném önöket, jellemezzék egymást.
Mihajlo: – Milos már gyerekkorában kitűnt tehetségével, igaz, akkoriban még nem centerként keserítette az ellenfeleket. Emlékszem, nem nagyon bírta a kemény tréningeket, nem szakította az istrángot, de később megjött az esze, és ez nagyon jót tett neki, klasszis center vált belőle. Amúgy nem egy agresszív típus, sőt azt is mondhatnám, hogy békés természetű, igaz, ha igazságtalanság éri, felmegy nála a pumpa, de akkor is tudja türtőztetni magát.
Milos: – Nem akarok, de nem is tudok rosszat mondani Mihajlóról. Erős, szorgalmas, mindene a vízilabda. Velem ellentétben neki sohasem kottyant meg, ha meg kellett feszülni a foglalkozáson. Ami kimondottan nagy előnye, hogy univerzális játékos, majdnem minden poszton használható. Kis keménykedésért nem megy a szomszédba, de mindig tudja, hol a határ.

– A testvéreknél az a természetes, ha összetartók. Önök is azok?
Mihajlo: – Nagyon közel állunk egymáshoz, sose voltunk haragban, mindenre képesek lennénk egymásért. Azontúl, hogy tesók vagyunk, még a sportpályafutásunk is szinte teljesen összekötött bennünket, három évadot leszámítva mindig csapattársak voltunk. Ez teljességgel elképzelhetetlen lenne, ha nem lennénk összetartók.

A Partizan a szívük csücske

– A Szeged Beton csapatát hová helyezik pályafutásukban?
Mihajlo: – A nevelőegyesületem, a Partizan Beograd a legkedvesebb számomra, utána holtversenyben a Szeged és a Nis gárdája következik a sorban. Utóbbival szintén eljutottunk a LEN-kupa elődöntőjébe, remélem, a Betonnal többre leszünk képesek. Olaszországban sem éreztem rosszul magam, míg Törökországban a Galatasaray inkább csak az élvezetről szólt.
Milos: – A bátyámtól eltérően én eddig csak a Partizanban és most a Szegedben játszottam, illetve játszom. Nem titok, egyszer szeretnék a belgrádi fehér-feketékhez visszatérni, de majd csak akkor, ha változnak azok a dolgok, amelyek miatt eljöttem onnan. Ami pedig a Betont illeti, szeretek itt játszani, jól érzem magam a városban, de nem lenne baj, ha eredményesebbek lennénk. Bár ha idén megnyernénk a LEN-kupát, nem lenne hiányérzetem...

Milos és Mihajlo a kuriózum

Férfi vízilabdában nem ritka Magyarországon, hogy testvérpárok szerepelnek egy csapatban. A teljesség igénye nélkül elég csak felhozni a Vasas példáját, amelyben együtt pólózott a két Steinmetz, Barna és Ádám, de említhetnénk a Vargákat, a „mi" Csuvinkat és öccsét, Zsoltot, vagy éppen a jelenlegi címvédőből a másik Varga testvérpárt, Dánielt és Dénest. A Domino-Honvédban együtt küzd a sikerekért Gergely István és „kistesója", Mihály, de hogy szegedi példával is előhozakodjunk, egy időben Varga Péter és Árpád is a Szeged színeiért küzdött. Az viszont igazi kuriózumnak számít, hogy külföldi testvérpár játszik ugyanabban a magyar csapatban (a Honvédnál Gergely Mihály szlovák állampolgár, István már régóta magyar, többek között kétszer olimpiai bajnok, vb-aranyérmes). A Korolija fivérek ebbe a kategóriába tartoznak.

Olvasóink írták

  • 1. Töcö 2009. március 06. 22:17
    „Apám kicsit mérges volt!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A hétvége megyei sportműsora

Tovább olvasom